Az üstökösmagra leszállt egység tavaly július óta hallgat, és most már nem is valószínű, hogy valaha sikerülhet működésre bírni.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta üstökösszondájának Philae nevű egysége 2014 novemberében szállt le a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magjára. A jelentős magyar részvétellel épült, űrtörténelmi jelentőségű műszeregyüttes rövid ideig, akkumulátorai lemerüléséig üzemelt és végzett méréseket, mivel a leszállás helyén a napelemeit nem érte elegendő fény. Később, tavaly nyár elején, ahogy az üstökös a pályáján egyre közelebb került a Naphoz, a Philae egy darabig „feléledt”. Először június 13-án érkeztek tőle adatcsomagok a Földre, a Rosetta anyaszonda közvetítésével.
Az ESA szakemberei utoljára július közepén kaptak adatokat a Philae leszállóegységről. Időközben az üstökös augusztusban túljutott pályája napközeli pontján, így minden nappal egyre fogyatkozott a remény, hogy újból kapcsolatba lehet lépni a Philae-vel. Az elmúlt napokban egy utolsó, végül sikertelennek bizonyult kísérletet tettek a földi irányítók, hogy kommunikációra bírják az üstökösmagon hallgató egységet. A Rosettáról olyan utasításokat közvetítettek felé, hogy forgassa meg a belsejében levő lendkereket. Ez normális esetben egy kockázatos manőver, mert megjósolhatatlan, hogy a hatására hogyan mozdul el az űreszköz teste. Most viszont már nem volt veszteni való. Szerencsés esetben – ha a Philae egyáltalán képes volt még venni és végrehajtani a parancsot – az elmozdulás után több napfénynek lehettek volna kitéve a napelemek. A végső próbálkozás azonban nem járt sikerrel, a Philae továbbra is hallgat – és most már hallgatni is fog.
A Rosetta kutatói sajnálják, hogy a Philae memóriájában esetlen még összegyűlt mérési adatokhoz már sosem juthatnak hozzá. Így azzal kell beérjék, amit 2014 novemberében, illetve egy rövid ideig 2015 nyarán kaptak. A Philae-vel kapcsolatban még van egy reményük, ami a leszállóhely pontos azonosítását illeti. Ez eddig nem sikerült, hiszen az egység túl kicsi ahhoz, hogy az üstökös körül keringő Rosetta kamerájának felvételein megtalálják. A Rosettával azonban azt tervezik, hogy működési élettartama végén egyre közelebb repülnek az üstökösmaghoz, amíg végül el nem érik vele az égitest felszínét. A közelítés során előfordulhat, hogy sikerül olyan jó felbontású képeket készíteni, amelyeken végül a Philae felbukkan. A leszállóegység helyének pontos ismerete segíthet a korábban gyűjtött mérési adatok jobb értelmezéséhez.
A Rosettával kapcsolatos friss, a Nature legújabb számában publikált tudományos eredmény, hogy sikerült igazolni: az üstökösmag Imhotep nevű régiójában két helyen a felszínt borító sötét, szerves anyagokban gazdag réteg alól kibukkanó jég anyaga szilárd halmazállapotú H2O. (Kép: ESA / Rosetta / NavCam)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
GYORSHÍR: Célba ért a Philae
Hírek a Philae-ről
Philae: kalandos leszállás, újratervezés
Továbbra is Philae
Új Philae-hírek
Két másodperc: a leérkezés hangja
Szűkült a Philae lehetséges landolási területe
Tudományos mérések magyar részvétellel a Rosetta Philae-n
Meglenne a Philae?
GYORSHÍR: Felébredt a Philae!
Újabb hírek a Philae-ről
A Philae továbbra is jól van!
Tudomány az üstökösfelszínről
Folytassa, Rosetta!
Sikertelen utolsó kísérlet a Philae „felrázására” (New Scientist)
A 67P üstkös két felszíni sziklakibúvásának anyaga vízjég (ESA)
A mérések és a felvételek tanúsága szerint a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösből a mag tengelyforgásának ritmusában áramlik ki a víz.
