A SpaceX korábban is próbálkozott már, változó sikerrel, de legutóbb a Falcon-9 rakéta orrburkolatának mindkét visszahulló felét el tudták kapni a levegőben.
A feladatra két, gyors manőverező képességgel rendelkező hajó – nevük Ms. Tree és Ms. Chief – áll rendelkezésre. Ezeket egy-egy nagy hálóval szerelték fel. A cél az orrburkolat darabjainak a visszanyerése, mielőtt azok az óceán vizébe pottyannának. A hordozórakéták orrkúpja az emelkedés első néhány percében, a sűrű légkörön át repülve védi a hasznos terhet az aerodinamikai terheléstől. Kellő magasságban, amikor már nincs szükség a védelemre, a burkolat két oldalt leválik.
A SpaceX ma már rutinszerűen hasznosítja újra a Falcon-9 rakéták kiürült első fokozatait, és egy idő (pontosabban 2018 eleje) óta kísérleteznek a feladatuk végeztével visszaeső orrburkolatok begyűjtésével is. Arra is volt már példa, hogy repülés közben sikerült elkapni valamelyiket. De most, június 20-án, a dél-koreai Anasis-2 katonai távközlési műhold felbocsátását követően fordult először elő, hogy a burkolat mindkét felét egyszerre sikerült elcsípni, mielőtt azok a sós tengervízbe csobbantak volna. (A vízbe esett darabokat is érdemes kihalászni, de felújításuk többe kerül, mint a levegőben elkapott példányoké.)
A SpaceX két rövid videót is közzétett a Twitteren, amelyeket az elkapó hajókon rögzítettek a műveletek alatt. (Kép: SpaceX)
Az események nagyjából 40 perccel a rakéta startja után következtek. A hajók az Alanti-óceánon, a parttól mintegy 775 km-re, a starthelytől, a floridai Cape Canaveral bázistól keletre várták az égből hulló burkolatdarabokat. Ezek a felszín felett kb. 110 km-es magasságban váltak le, közvetlenül azután, hogy a rakéta már megszabadult a kiürült – majd nem sokkal később épségben landoló – első fokozattól, és begyújtotta a második fokozat hajtóművét.
Míg a Falcon-9 rakétafokozatok a megmaradt hajtóanyag felhasználásával, rakétahajtóművekkel irányított módon ereszkednek, hogy általában egy a tengeren úszó platformra – ritkábban egy szárazföldi leszállóhelyre – érkezzenek vissza függőleges helyzetben, addig az orrkúp két felének visszahullása kevésbé jól szabályozható. Ezeknél is használnak hideggázas fúvókákat, hogy segítségükkel a megfelelő térbeli pozícióba manőverezve a kagylóhéjszerű darabokat, kibontsák az ejtőernyőt, amely utána fékezi az esést.
A Falcon-9 rakéta orrkúpja 13,1 m magas és 5,2 m átmérőjű. A képen látható példány a NASA TESS űrtávcsövét védte az emelkedés kezdeti perceiben, a 2018. áprilisi indításakor. (Kép: NASA)
Mi értelme van az orrburkolat darabjait elfogni? A művelet természetesen csökkenti a tengerbe eső hulladék mennyiségét. Ez azonban nyilván nem volna elegendő motiváció: a cég elsődleges célja az indítási költségek lefaragása. Az újonnan gyártott orrkúpok – mint amilyen a hétfői start alkalmával is repült – kb. 6 millió dollárba kerülnek. Így viszont fel lehet újítani a használt példányokat, és a költségek töredékéért ismét fel lehet használni azokat. Ilyesmire már volt is korábban példa Falcon-9 startokkor, először tavaly novemberben. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Anasis-2
JCSAT-18/Kacific-1
Iridium Next: hetedszerre
A SpaceX első kettős orrburkolat-elkapása (Spaceflight Now)
Dél-koreai katonai műhold indult Floridából, és a Falcon-9 rakétával újrahasznosítási időrekordot is felállítottak.
