A 10 km-es magasságba emelkedett SN15 prototípus volt az első, amely nem robbant fel leszállás közben vagy után a SpaceX készülő űrjárművének tesztjei során.
A Texas állam déli részén, Boca Chica közelében, a Mexikói-öböl partján fekvő bázistól magyar idő szerint május 6-án 0:24-kor indították a Starship továbbfejlesztett, SN15 jelű prototípusát. (Az időeltolódás miatt helyben még május 5-ét mutatott a naptár.) Az 50 m magas, rozsdamentes acélból készült szerkezet kb. 10 km-es magasságig jutott, majd 6 perccel a start után, függőleges helyzetben, rendben landolt.
A Starship ötödik nagy magasságú légköri tesztrepülése tavaly december óta – és az első, amelyben a prototípus épségben átvészelte a kísérletet. A videón 6:30-kor látható az indítás pillanata, 12:30 körül pedig a visszatérés. (Forrás: SpaceX)
Ahogy a korábbi repülési próbáknál (SN8, 9, 10 és 11), úgy most is három, metánnal és folyékony oxigénnel működő Raptor hajtómű biztosította a tolóerőt. A hajtóművek fokozatos leállását, majd a legmagasabb pont elérését követően a szerkezet vízszintes helyzetben ereszkedett vissza. Az aerodinamikai szempontból kontroll alatt tartott folyamat legvégén a Starship ismét függőleges helyzetbe fordult, majd az ismét működésbe lépő hajtóművek segítségével csökkentette a sebességét a sima leérkezéshez szükséges értékre. A landolás után kisebb tűz ütött ugyan ki a leszállóhelyen, de azt az automata rendszernek sikerült eloltania.
Elon Musk szerint a 15-ös sorszámú prototípus több száz javítást tartalmazott az előzőekhez képest. A továbbfejlesztések a szerkezettől kezdve a hajtóműveken és az avionikán át a fedélzeti szoftvert is érintették. Egyelőre nem tudni, repül-e újra az SN15, de a következő, SN16 jelű prototípus építése már a befejezéséhez közeledik a Boca Chica-i bázison.
A Starship és a Super Heavy rakéta fejlesztésével, az utántöltés és az irányított, függőleges helyzetű leérkezés megvalósításával a SpaceX célja a Holdra, majd később a Marsra embereket és nagy tömegű terhet juttatni. A NASA áprilisban 2,9 milliárd dolláros szerződést ajánlott a cégnek a Starship egy olyan változatának a kifejlesztéséhez, amellyel az űrügynökség újra embereket küldhetne a Hold felszínére, az Artemis program keretében. (Igaz, hogy a szerződés aláírása egyelőre késik, miután a vesztes versenytársak, a Blue Origin és Dynetics számvevőszéki kifogást nyújtottak be a döntés ellen.)
A NASA tervei szerint az első Artemis leszállás úgy zajlik majd, hogy az űrhajósok egy Orion űrhajóval és a NASA-fejlesztésű SLS (Space Launch System) rakétával jutnak a világűrbe. Ott összekapcsolódnak a már a Hold körüli pályán kering Starshippel. (Vagyis a SpaceX űrjárműve a Földről még utasok nélükül indul el.) A Hold felszínére érkezést és az onnan való felemelkedést a Starshipre bíznák, az űrhajósok pedig végül az Orion kabinjában térnének vissza a Földre.
Addig persze még sok, a maihoz hasonló tesztre lesz szükség. Az elkövetkező hónapok is ilyen légköri próbarepülésekkel telnek majd. A következő jelentős fejlesztéseket az SN20-as prototípustól kezdve ígérik. Az jó esetben még az idén repülhet, immár akár az alacsony Föld körüli pályát is elérve – az egyelőre még ki nem próbált Super Heavy rakétával indulva, a légköri visszatéréshez hővédő burkolattal ellátva. A Starship orbitális változata 6 Raptor hajtóművel lesz felszerelve.
Kapcsolódó cikkek:
HLS: a SpaceX az egyedüli befutó
Starship SN9: ez is felrobbant
Starship SN8: a felemelkedés
Négy év múlva a Marsra a SpaceX-szel?
Kapcsolódó linkek:
A SpaceX Starship SN15 sikeres légköri tesztrepülése (Spaceflight Now)
A május egy újabb 60-as adag műhold indításával kezdődött a SpaceX Starlink nevű internetszolgáltató műholdrendszerébe.
