A SpaceX immár hagyományosnak mondható költségmegosztásos indításainak legutóbbi alkalma tegnap Kaliforniából történt.
A Transporter néven szervezett repülések több mint 4 éve, 2021 januárjában kezdődtek. Ilyenkor egy a kaliforniai Vandenberg támaszpontról indított Falcon-9 hordozórakéta sok kisebb – esetenként akár száznál is több – műholdat juttat poláris napszinkron pályákra. A műhold-üzemeltetők számára az indítási költségek megosztása teszi lehetővé, hogy megfizethető áron eljuttathassák űreszközeiket a világűrbe. (A konkurens indítási szolgáltatók szerint a SpaceX számára még akár veszteséget is jelentenek ezek a 6000 dollár/kg áron kínált starlehetősélgek.) Gyakran oktatási vagy kísérleti célú nano- vagy pikoműholdakról van szó. De nagyobb kereskedelmi műholdas konstellációk üzemeltetői is gyakran élnek a lehetőséggel, hogy alkalmanként egyszerre akár több példánnyal is bővítsék rendszerüket. A Transporter küldetések lényegében átformálták a kisműholdas indítási piacot. A hasonló módon szervezett Bandwagon repülések pedig a közepes inklinációjú pályák térségét célozzák.
A 13-adik Transporter indításra március 15-én magyar idő szerint 6:43-kor kerítettek sort. A Falcon-9 rakéta B1081 sorszámú első fokozata az elmúlt másfél év alatt már 13-adszor repült. A bázis területén kijelölt szárazföldi leszállóhelyre (Landing Zone-4, LZ-4) ereszkedett vissza.
A Falcon-9 rakéta felemelkedése és az első fokozat visszatérése is látható ezen a hosszú expozíciós idejű éjszakai fényképen. Ez volt a második a három indítás közül, amelyeket a SpaceX valamivel több mint 12 óra leforgása alatt hajtott végre. Az első a Crew-10 űrhajós küldetés volt a Kennedy Űrközpontból, a harmadik pedig egy Starlink indítás, ugyancsak Floridából, a Cape Canaveral bázisról. (Kép: SpaceX)
A Transporter-13 esetében a műholdak összes száma 74 volt. Köztük vannak olyanok, amelyek csak később, műholdkivetőből önállósulnak. Az ügyfelek – kereskedelmi vállalkozások és kormányzati szervezetek – közt most is előfordultak visszatérők és újak. Az előbbi kategóriába tartozik például a Spire, amely hét új LEMUR műholdját juttatta fel, vagy a radaros földmegfigyelésben utazó Iceye, akik néggyel bővítették pályán levő műholdjaik számát. E négy közül az egyik a cég első negyedik generációs (Gen4) műholdja, amelynek antennája az eddigiekhez lépest kétszer akkora. Egy másik hűséges megrendelő a Varda Space Industries, amely ezúttal harmadik visszatérő műholdját indította. A januári Transporter-12-vel felbocsátott Winnebago-2 (W-2) egyébként február utolsó napján landolt Ausztráliában. Ez történik majd a most indított W-3-mal is.
Az új ügyfelek közül – szintén a teljesség igénye nélkül – megemlíthetjük az amerikai Albedo startup vállalkozást a Clarity-1 (Albedo-1) földmegfigyelő műholdjával. Ezt nagyon alacsony Föld körüli pályára szánták, ahonnan akár 10 cm-es felszíni felbontásban is képes képeket készíteni. Szintén a Falcon-9 rakétán volt az IOD-1, a Startical első műholdja. Ez a startup olyan konstellációt tervez, amely a sarkvidéki és az óceáni régiók felett biztosít kommunikációs kapcsolatot repülőgépek számára. A 25 kg-os műholdat a GomSpace építette. A MuonSpace elindította FireSat Protoflight nevű műholdját, amely a tüzek megfigyelésére tervezett FireSat konstellációjának prototípusa.
A NASA is szerepelt a Transporter-13-at használó megrendelők között. Egy űrtudományi küldetést (Electrojet Zeeman Imaging Explorer, EZIE) indítottak. Ez három darab 6 egységes (6U) CubeSat, amelyek kötelékben repülnek, hogy feltérképezzék a felsőlégkörben keletkező sarki fényhez kapcsolódó áramokat.
A három EZIE műhold. (Fantáziakép: NASA Scientific Visualization Studio / Beth Anthony) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Transporter-12
A Transporter-13 költségmegosztásos küldetés (Space News)
A Starship nyolcadik integrált tesztrepülése lényegében ugyanúgy végződött, mint a januári hetedik.
