Arthur Charles Clarke - a tudományos-fantasztikus művek kedvelői bizonyára jól ismerik ezt a nevet. A 85 éves író Isaac Asimov és Stanislaw Lem kortársa. A műveiben bemutatott eszközöket, eljárásokat gyakran a szakemberek is felhasználják.
Sir Arthur C. Clarke 1917. december 16-án, egy tengerparti városban, az angliai Mineheadben született. Ősei földműveléssel foglalkoztak, ám tízéves korában ősállatokat ábrázoló képeket kapott apjától. Érdeklődése ettől kezdve a természettudományok felé irányult. Ekkor olvasta az első tudományos-fantasztikus műveket. Főbb, magyarul is megjelent művei:
2001 Űrodisszeia, 2010 Második Űrodisszeia, 2060 Harmadik Űrodisszeia, 3001 Végsõ Űrodisszeia, Isten Pörölye, Randevú a rámával, A gyermekkor vége, A távoli Föld dalai, A nagy zátonyok kísértete, Az Isten kilencmilliárd neve (novella), Mesék a Földről (novelláskötet), Az Őrszem (novelláskötet), Arthur C. Clarke csodálatos világa (írta S. Welfare és J. Fairley).
1936-ban, Londonban a Pénzügyminisztérium számvizsgálója lett, ám még mindig a csillagok kötötték le figyelmét. Clarke hamarosan a Brit Bolygóközi Társaság titkára lett. Ekkor kezdett publikálni. Először csak kis példányszámú, sokszorosított lapokban, majd olvasottabb magazinokban. Kritikákat, rövid cikkeket, majd a bolygóközi utazásról elméleti cikkeket, olykor sci-fiket írt, egyre ismertebbé vált.
A II. világháború kitörésétől egészen 1946-ig a Királyi Légierőben teljesített szolgálatot. Ott egy radar mellé osztották be, megismerkedett az elektrotechnikával. Ekkor jelent meg cikke a "Földön kívüli közvetítőállomásokról", amiben a ma geostacionáriusnak nevezett műholdpályákról írt. (Ennek a pályának a másik neve leírójáról Clarke Orbit lett. A geostacionárius pályán a műholdak keringési ideje megegyezik a Föld csillagokhoz viszonyított forgási sebességével, így egy ott keringő mesterséges hold a Földről nézve olyan, mintha a műhold nem mozogna. Ezért az mindig egy adott hely fölött van, ami például az űrtávközlésben játszik fontos szerepet.)
Clarke a világháború után fejezte be tanulmányait, matematikából és fizikából doktorált. 1946-1947, illetve 1950-1953 között a Brit Bolygóközi Társaság elnöke volt. 1948-ban (kilencévi munka után) jelent meg első könyve, Az örök sötétség ellen címmel. És a siker nem maradt el. 1951-ben írta meg Az Őrszem című kisregényét, ami később a 2001 Űrodisszeia alapjait adta. A 2001 Űrodisszeia Stanley Kubrick rendezésében a mozivásznakra is felkerült. A hatalmas sikerû film miatt Kubrickkal közösen jelölték õt az Oscar-díjra. A film alapja lett a Csillagok Háborújának, az Aliennek vagy a Harmadik típusú találkozásnak.
1954-ben egy Egyesült Államok-beli körútja tovább tartott, mint gondolta. Megnősült, kis időre pedig Floridában telepedett le. Itt találkozott Mike Wilsonnal, aki a víz alatti világot fényképezte. Clarke-ot nagyon érdekelte a számára kevéssé ismert világ, így feleségével és Wilsonékkal először Ausztráliába, majd - az akkor még brit felségterületű - Ceylonba (Srí Lankába) utaztak. Azóta él az ország fővárosában, Colombóban. Ott írta legtöbb tudományos-fantasztikus könyvét. 1981-ben közölte a TV először nagy sikerű ismeretterjesztő sorozatát, az Arthur C. Clarke csodálatos világát, ami a tudomány által még nem egyértelműen megválaszolható földi jelenségekkel foglalkozott (jeti, Loch Ness, stb.). Clarke tavaly a brit királynő nevében megkapta a "Sir" előnevet.
Nem a NASA az egyetlen olyan űrügynökség, amelyik fontosnak tartja tevékenységének széles körű megismertetését. Japán űrkutatási intézete, az ISAS 880 ezer önként jelentkező nevét küldi majd egy kisbolygóra a jövő májusban induló MUSES-C jelű űrszondája segítségével.
