Jól-rosszul megcsinált katasztrófafilmekből ismerős helyzet: a Földet ütközéssel fenyegető kisbolygót el kell téríteni veszélyes pályájáról. Az ESA is készül egy forgatókönyvvel...
Júliusban az Európai Űrügynökség illetékes bizottsága javasolta, hogy az ESA komolyan foglalkozzon egy olyan űrszonda tervének kidolgozásával, amely adott esetben képes eltéríteni egy, a Földet esetleg veszélyesen megközelítő kisbolygót. A mostani döntés hat különböző projektjavaslat elemzése után született. A javaslatokat tavaly februárban gyűjtötték be. Azóta a földközelbe kerülő objektumok keresésére specializálódott obszervatóriumok jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ezért a bizottság úgy látta, hogy a potenciális veszélyt jelentő kisbolygók felfedezésének problémája egyelőre jó kezekben van - legalábbis addig, amíg nem tudunk többet azoknak a kisebb égitesteknek az arányáról, amelyek a Földről jelenleg még nem fedezhetők fel. Az űrügynökségnek inkább az esetleges fenyegetés elhárítási módjának kidolgozására kellene összpontosítania. Ebből a célból a javasoltak közül a Don Quijote nevű küldetés lenne a legjobb. A koncepció két űrszondával (Sancho és Hidalgo) számol. Egyszerre indulnának, de a Sancho érne oda előbb. Hét hónapig vizsgálná közelről a célpontot, mintavételezőkkel, szeizmométerekkel elemezve fizikai tulajdonságait, belső szerkezetét, összetételét.
Az időközben megérkező Hidalgo azután nagy sebességgel a kisbolygóba csapódna. Az eseményt a Sancho figyelné, és később - földi távcsövekkel együtt - megállapítaná, hogy a becsapódás milyen hatással volt az aszteroida pályájára, forgására. Ezzel egy későbbi „igazi” eltérítő műveletet készíthetnének elő. A Don Quijote - nemzetközi együttműködés esetén - 2010-2015 körül lehetne indulásra kész.
Miután a Voyager-1 távozott a Naprendszerből, a Voyager-2 folytatta útját. Vizsgálta az Uránuszt, a Neptunuszt, majd elhagyta az óriásbolygókat. A Voyager-ikrekről szóló sorozat befejező részében arról lesz szó, mit is csinál a két szonda napjainkban.
