Hargitai Henrik, a második magyar Mars-űrhajós utazásának története tovább folytatódik...
A legénység összetétele profin megválogatott: egy parancsnok, akinek a feladata nem a kutatás, hanem hogy a teljes programot összefogja, megtervezze és a többiekkel végrehajtassa. A terepmunkáknak külön parancsnoka van (EVA commander), aki megintcsak nem kutató, hanem feladata a kutatókat kivinni az általuk meghatározott koordinátátra, ott segíteni őket, majd épségben visszahozni. Feladata az is, hogy a tereppontok koordinátáit az EVA naplóba rögzítse.
A 42. legénység parancsnoka John Aittama, aki jelenleg Franciaországban él feleségével és két gyerekével. Az amerikai hadseregben szolgált, és már beadta jelentkezési lapját űrhajósnak. Ha mehetne a Marsra, azonnal menne. Nagyszerűen ért az emberekhez, tudja, kinek milyen feladatot lehet adni, és lassan azt is megtanulom tőle, hogy ha valaki jól végzi feladatát, hogy lehet megdicsérni érte és ezzel tovább lelkesíteni. A kutatók (biológus, biokémikus, csillagász, geológus, geográfus) feladata, hogy kimenjenek terepre, elvégezzék a munkát, amiért gyakorlatilag az egész expedíció a Marsra jött, és a habba visszatérve feldolgozzák azokat. A napi begyűjtött adatokat és mintákat aznap feldolgozzuk, nem ér rá eltenni másnapra. A 42. legénységnek három kutatója van: Kathryn Bywaters, biokémikus, aki extremofileket gyűjt és nevel: a terepen a sókiválások helyén, a sivatagi kéregből, a talajból mintát vesz, majd sós tápoldatba rak: aki az ilyen környezetet túléli, az extremofil. Kerek tégelyeiben szép kerek foltok nőnek: sókedvelő, halofita élőlények.
A másik kutató Dennis Hands, civilben középsikolai társadalomismeret és csillagászat tanár, a legénység orvosa, biztonsági felelőse és csillagásza egy személyben. Minden este megméri a Mars pozícióját és a helyi csillagvizsgálón állítja be a legszebb égi objektumokat. Egyben egykori hippiként őneki van a legjobb zenei gyűjteménye, úgyhogy az ő Beatles és társai zenéit hallgatjuk: néha klasszikus zene, néha elektronikus is belekeveredik, tehát nem unatkozunk (mikor ezt írom, akkor épp betette a Beatles Good Morning-ját, ébresztve a legénységet - ketten még alszanak...).
Jómagam pedig földrajzosként térképeket készítek és igyekszem mindenkit rávenni, hogy elnevezze a még névtelen dombokat, gerinceket. A legénység lelkes a neveztéktanban: van Csíkos Sárkányunk, Pattanásunk, Tűzcsapunk, Dűnehölgyeink (az erózió miatt lágyan lekerekített, növénymentes dombok igencsak meglódítják az ember fantáziáját....) és egy területen a dobokat a legénység tagjainak feleségeiről és gyerekeiről neveztünk el. Talán ez volt eddigi legszebb bolygótérképező munkám... Mindenki élvezi, amint EVA közben rámutathatunk az általunk elnevezett dombokra. És a jelentésekben is könnyebb meghatározni, hogy miről beszélünk.
A legénység egyik legfontosabb tagja (de ki nem az?!) a mérnök, aki üzemelteti a generátort, a vízszivattyút, a műholdas internetet, a mindenjáró járgányokat (ATV-k), vagyis mindazt, ami nélük „meghalnánk” a Marson, vagyis itt a sivatag közepén. Ha valami elromlik, szkafander, rádió, fertőtlenítő, ő megjavítja. Márpedig Murphy a Marson itt dolgozik. A főguru neve Ben Huset, lelkes ismeretterjesztő, rover-építő, mellyel sci-fi és csillagászati konferenciákat szervez - és titokban Marvin, a Marslakó. A legénység nagy öregje Dennis Creamer biológus, aki az üvegházban nevelgeti a növényeket, sóskákat, akik inkább jelképesek - nem esszük meg őket. Ez tehát egy legénység a Marsbázison.
FOLYTATJUK... Kapcsolódó cikkek:
Üdvözlet a Marsról! - 1. rész
Magyar utas a Marskutató Állomáson
Hargitai Henrik a Marson járt! A magyar kutató a Utah állambeli, Mars Society által létrehozott bázison töltött el néhány hetet. Élménybeszámolóját több részletben közöljük.
