„Ami napjainkban még mesének hangzik, holnap valósággá lehet.” Ötven évvel az űrkorszak kezdete után formálódnak a csillagközi űrrepülés gyakorlati megvalósításával foglalkozó első szervezetek.
Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai Magyarországon is sok nézőt vonzottak a képernyő elé, később a filmszínházakba is. Olyan világsikerek, mint A Csillagok Háborúja vagy a Star Trek történetek, sok ember álmát rejtik mesés köntösbe: repüljünk a csillagokhoz! Ezek a filmek azt sugallják, hogy nem nehéz dolog a csillagokhoz utazni; de a tudományos-technikai szakmai körökben általában erősen megkérdőjelezik a csillagközi űrutazás gyakorlati megvalósításának a lehetőségét.
Az akadályok valódi nagyságrendjét – amelyre a „csillagászati” jelző használata egyáltalán nem túlzott – jól illusztrálja a következő példa: a Naprendszerünket mintegy 17 km/s sebességgel elhagyó Voyager-1 közel 74 ezer esztendő alatt jutna el közvetlen „csillagszomszédunkhoz”, a 4,24 fényévnyire levő Proxima Centaurihoz, ha abban az irányban haladna. Összehasonlításul a Tejúrendszer centruma mintegy 25 000 fényévre van, és ilyen nagyságrendű a legközelebbi szomszédos galaxisok távolsága is. Ide eljutni ezzel a sebességgel több százmillió évbe telne!
A fizika ma ismert törvényei azonban nem „tiltják meg” ezeket az égi utakat. Az elmúlt évtizedekben számos elméleti javaslat született a hatalmas távolságok legyőzésére. A Brit Bolygóközi Társaság égisze alatt Alan Bond vezetésével 1973-1978-ban elkészült Daedalus terv mind a mai napig az egyik legrészletesebben kidolgozott megvalósíthatósági tanulmány egy csillagközi repülésről. A Daedalus terv készítőinek a célja az volt, hogy a tudományos-technikai társadalom többsége által gyakorlatilag lehetetlennek tartott csillagközi utazás realitását megvizsgálja. A tanulmány végkövetkeztetése ma már általánosan elfogadott. Robert Forward – a téma egyik világszerte elismert úttörője –, aki a NASA támogatásával 1983 óta foglalkozott az űrutazás meghajtási technikájának fejlesztésén, 1996-ban így fogalmazott: „Ne tévedjünk: a csillagközi utazás mindig nehéz és költséges lesz; de már nem tekinthetjük lehetetlennek.”
A feladat óriási. Megvalósítása akár évszázadokba is telhet, mint némely középkori katedrális építése. Sok nemzedék egymásra építő munkájára van szükség.
Egyike a formálódó szervezeteknek, melyek célja a gyakorlati csillagközi utazás elérése, a peregrinus interstellar. A peregrinus interstellar virtuális klubja, a The PI-CLUB vár mindenkit, akit érdekel, milyen – valós és fantasztikus – lehetőségeink vannak a csillagokhoz vezető úton. Tudástár, gyereksarok, kalandozások az „őrült ötletek” világában (csak klubtagoknak!), ajánlott olvasmányok és még jónéhány érdekes téma szerepel a klub ajánlatában.
Ha mi nem is, de utódaink egy napon talán látni fogják tágabb otthonunk, az univerzum csodáit – talán egy saját Ezeréves Sólyom pilótafülkéjéből!
Ad astra!
Dr. Pacher Tibor
(Rövidesen beszámolunk a Marc Millis által vezetett Tau Zero Alapítványról is.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Irány az Alfa Centauri?!
The PI-CLUB
A Daedalus terv
Nem először, és bizonyára nem is utoljára adatik meg a lehetőség, hogy a Hold körül keringjünk – még ha csak „névlegesen” is. Most az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiterre lehet jelentkezni.
