Közönséges kamerák különleges helyeken (1. rész)

Ha minden jól működik egy űreszközön, akkor nem könnyű fenntartani a nagyközönség folyamatos érdeklődését. Ebben is segíthetnek a kis kamerák.

Az ötlet az ESA szakembereiben a Mars Express űrszondára felszerelt kamerával kapcsolatban merült fel. Ennek eredeti szerepe arra korlátozódott, hogy 2003 decemberében a Beagle-2 leszállóegység leválását megfigyelje, s a folyamatról vizuális információt közvetítsen a földi irányítók számára. (Mint emlékezetes, a Beagle-2 végül sikertelenül kísérelte meg a sima leszállást a bolygó felszínére.) A kis kamerával (Visual Monitoring Camera, VMC) további megfigyeléseket nem is terveztek. Később aztán felismerték, hogy egy Mars körül keringő „webkamerával” érdeklődést kelthetnek a program iránt. Ezért újra működésbe hozták a műszert. A történetet az ESA Bulletin 2009. augusztusi számában megjelent cikk alapján ismertetjük.

Kis kamerákat az űreszközökre!
A műholdak és űrszondák külső megfigyelésének az a célja, hogy a pályára állítás során az irányítók közvetlenül láthassák, hogyan sikerül pl. a hordozórakétáról való leválás, vagy a napelemtáblák, antennák kinyitása. Hagyományosan ezekről a folyamatokról indirekt információk érkeznek, valamilyen műszeres mérési adatok alapján. Ahogy az űreszközök felépítése egyre bonyolultabbá vált, úgy értékelődött fel a képek szerepe. A kamerás megoldás további előnye, hogy segítségével észlelni tudnak esetleges deformációkat, felszíni sérüléseket, szükség esetén felhasználhatják a felvételeket a hibák elhárításához is. Ezek egyúttal az első „látható” információk egy induló űrprogramról, s mint ilyenek, alkalmasak az űrkutatás iránt érdeklődő nagyközönség érdeklődésének kielégítésére is.

Először az 1990-es évek közepén merült fel az ESA-nál, hogy egy európai földmegfigyelő műholdra ilyen kis kamerát szereljenek. A terv végül nem valósult meg, de 1997-ben egy Ariane rakéta startja során megfigyelték a TeamSat nevű műhold és a hordozóeszköz utolsó fokozatának szétválását. Ahogy a kamera méretét sikerült csökkenteni, úgy lehetővé vált, hogy felkerüljön az ESA 1999 decemberében induló XMM-Newton röntgencsillagászati műholdjára. Feladata a napelemtáblák és a napvédő borítás kinyílásának megfigyelése volt, de sikerült például a manőverező hajtóművek bekapcsolásakor eltávozó gáz megfigyelése is a kamerával.

Az ESA XMM-Newton és a Cluster műholdjain és a Mars Express űrszondáján repülő kamera (VMC) méreteit a mellette elhelyezett gyufaszál szemlélteti. (Kép: ESA)

A Föld magnetoszféráját vizsgáló Cluster műholdnégyes egy tagján, a 2000 augusztusában startolt Rumba holdon is működött egy VMC. A kamerával együtt egy 27 kép tárolására alkalmas memóriamodul is repült.

A színes képsorozat az egyszerre indított Rumba és Tango műholdak elválásának folyamatát mutatja. A harmadik képen a Cluster műholdnégyes Tango nevű holdja mögött a Nílus deltavidéke ismerhető fel. (Kép: ESA)

Mint a bevezetőben is említettük, a kamera harmadik alkalmazására a Mars felé indított Mars Express űrszondán került sor. Itt, már a Mars körüli pályán, a brit Beagle-2 leszállóegység eltávolodását kellett megfigyelnie. Annál is inkább, mert a Beagle-2-vel nem volt telemetriai kapcsolata az irányítóknak. A VMC rendben elvégezte a feladatát. Újraélesztését sokkal később, a Mars Express három évnyi működése – és a kis kamera három évig tartó pihenése – után határozták el.

(Folytatjuk!)

Kapcsolódó cikkek:
A Mars Express sem vette a Beagle-2 jeleit
A Beagle–2 kudarca
Közönséges kamerák különleges helyeken (2. rész)

Kapcsolódó linkek:
ESA Bulletin 139. szám, 2009. augusztus