…miközben maga küldte az űrhajósokat a Holdra. A nemrégiben elhunyt Thomas Staffordra emlékezünk, az egyik olyan űrhajósra, aki – igaz, amolyan szürke eminenciásként – történelmet írt egykor.

Alighanem kevéssé ismert tény, hogy a legendás Apollo-13 főmodulpilótája majdnem kapott egy második esélyt űrrepülésen való részvételre.

Ahogyan mi láttuk, avagy az első nemzetközi űrrepülés a magyarországi sajtó tükrében.

Az első nemzetközi űrrepülés megvalósulásának pontos időpontját a felhasználni tervezett dokkoló modul kifejlesztése és legyártása határozta meg.

Ma ünnepeljük a nemzetközi űrhajózás negyvenedik „születésnapját”. Ez a szép kerek évforduló kiváló alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az első nemzetek közötti űrhajózási vállalkozásra.

Az Apollo programhoz három darab mozgatható indítóállvány készült el az Ingalls Iron Works jóvoltából.

Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, miután az űrverseny eldőlt és a politikusok „megenyhültek” egymással szemben, egy közös űrrepülést határozott el és hajtott végre 1975 júliusában.

A napi sajtó már beszámolt róla: október 11-én elhunyt Alekszej Leonov (85), az első ember, aki űrsétát hajtott végre.

A visszatekintés zárásaként megkísérlek választ adni arra a mindenképpen felmerülő kérdésre, hogy mit is kaptunk az első nemzetek közötti űrhajózási vállalkozástól?

A közös tesztprogram sikeres végrehajtása után megkezdődött az űrhajók visszatérése a Földre.

Az első nemzetközi űrhajózási együttműködés ötlete az amerikai állami űrügynökség, a NASA berkein belül született meg.

Háromszor járt a világűrben, ő volt Farkas Bertalan társa 1980-ban.

A világ (és ez először jelentette valóban az egész világot) a tévékészülékek előtt izgult a program sikeréért és tapintható feszültséggel várta, hogy egy pillanatra a béke érzésével egyesüljön egy jelképes kézfogásban Kelet és Nyugat.