Alighanem kevéssé ismert tény, hogy a legendás Apollo-13 főmodulpilótája majdnem kapott egy második esélyt űrrepülésen való részvételre.
Ron Howard amerikai filmrendező igencsak magasra tette a mércét az 1995-ben készült Apollo 13 című filmmel, amelyben a nevezett űrhajózási vállalkozás igaz történetét dolgozta fel, dokumentumfilmeket idéző alapossággal ötvözve a „hagyományos” hollywoodi látványvilágot. Akik látták a művet, nyilván emlékeznek rá, hogy az alkotás a James Lovell parancsnok karakterét megformáló Tom Hanks monológjával zárul, amiben röviden ismerteti az expedíció részvevőinek utóéletét. Ekkor elhangzik a valóságnak megfelelő megállapítás, hogy a 13-as legénységének egyik tagja sem járt többet a világűrben. A főmodulpilóta, John „Jack” Swigert esetében nem sokon múlott, hogy újabb űrrepülésen való részvétel is szerepeljen a kiváló pilóta életrajzában.
John Leonard „Jack” Swigert Jr., az Apollo-13 főmodulpilótája „munkaruhában”. (Kép: NASA)
Történt ugyanis, hogy az épp a közelmúltban negyvenedik évfordulóját ünneplő első nemzetközi űrrepülés amerikai űrhajójának, a CSM-111 belső jelzést viselő Apollo főmodulpilótájának eredetileg az Apollo-13 küldetés legénységének egyazon poszton repült tagját nevezték ki. Eddig akár kivételesen szerencsésnek is tűnhet a történet hőse, a végtelenül vagány, ám választott hivatása iránt mélységesen elkötelezett pilóta archetípusát megtestesítő Jack Swigert. Ugyanis ha Mattingly kanyarógyanúja nem jön közbe, Swigert csak egy „sima” holdraszállás részese lehetett volna az Apollo-16 fedélzetén. Mivel azonban Lovell döntésének megfelelően tartalék státuszból az első sorba léphetett elő, a NASA Apollo programjának egyik leghíresebb, idővel legendává vált űrutazásán válhatott önmaga is a legenda részévé. (Talán csak az Apollo-11 repülése lett az évek során híresebb, legendásabb, mint a 13-as útja.) Mivel Swigert főmodulpilótaként amúgy sem léphetett volna a Hold felszínére, az ő esetében egyértelműen pozitívumnak tekinthető, hogy egy „sima” leszállás helyett egy legenda részévé válhatott.
Az Apollo CSM-111 az alacsony Föld körüli pályán, az első nemzetközi űrhajózási program teljesítése közben. Swigert híres volt az Apollo főmodul iránti – legkevésbé sem alaptalan – elkötelezettségéről, nem sokon múlott, hogy a 13-as útján bevetett CSM-109-hez hasonlóan repülje a 111-es űrhajót is… (Kép: NASA)
Azonban a sors nem akarta, hogy Jack Swigert visszatérjen a világűrbe, hogy egy másik, szintén minden szempontból rendkívüli, történelmi jelentőségű űrrepülés legénységének tagjává váljon. Ugyan személyesen nem vett részt az „ügyletben”, mégis megtagadta, hogy információkat adjon át a vizsgálódóknak az Apollo-15 útját követően kirobbant „bélyegbotránnyal” kapcsolatban. (Az első bővített kapacitású, ún. „holdjárós” küldetés legénysége a saját zsebére kísérelt meg értékesíteni az útjuk során a Holdat megjárt bélyegeket. A történetből elég komoly botrány keveredett, ami szenátusi meghallgatásokban csúcsosodott ki.) Ezért a NASA szempontjából megkérdőjelezhető viselkedésért büntetésképpen még a hivatalos bejelentés előtt eltávolították a legénységből, és helyét Vance DeVoe Brand vette át Thomas Stafford és Donald Slayton oldalán az utolsó Apollo űrhajó legénységében. Kapcsolódó cikkek:
Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (1. rész)
Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (2. rész)
Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (3. rész)
Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13
(4. – befejező - rész)
„Szerencsés tizenhármas”
Realista film az Apollo-13-ról
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (1. rész)
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (2. rész)
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (3. rész)
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (4. rész)
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (5. rész)
Az első nemzetközi űrrepülés: 40 év távlatából (6. rész)
A visszatekintés zárásaként megkísérlek választ adni arra a mindenképpen felmerülő kérdésre, hogy mit is kaptunk az első nemzetek közötti űrhajózási vállalkozástól?
