2002. december 19-én volt éppen harminc éve, hogy az utolsó Hold-expedíció, az Apollo 17 legénysége sikeres programját befejezve, visszatért a Földre. Az Apollo 17 volt az emberes holdraszállások közül a leghosszabb, tudományos szempontból pedig a legsikeresebb.
A NASA eredetileg úgy tervezte, hogy az Apollo 20 lesz az utolsó Hold-misszió, ám a Kongresszustól - nem utolsósorban az emberek érdeklődésének csökkenése miatt - nem kaptak pénzt az összes küldetésre. Az utolsó tervezett küldetés így az Apollo 18-é lett. Már a Saturn V rakétát is legyártották a 18-ashoz, mikor kiderült, hogy azt a repülést is törlik, és az Apollo 17 személyzete lesz az utolsó, akik kutatómunkát végezhetnek égi kísérőnk felszínén.
Az Apollo 17 küldetés parancsnoka Eugene A. Cernan lett, aki korábban az Apollo 10 repülés során már körülrepülte a Holdat. Az "America" nevű parancsnoki kabin pilótája Ronald Evans, aki korábban az Apollo 7, 11 és 14, valamint (néhány évvel később) az 1975-ben végrehajtott szovjet-amerikai Szojuz-Apollo közös repülés tartalék űrhajósa volt. A "Challenger" nevű holdkomp (azaz a Holdra leszálló egység) pilótája Harrison Schmitt lett, az első geológus a Holdon.
Az Apollo 17-et 1972. december 7-én indították Cape Canaveralról a 110 méter magas Saturn V hordozórakétával. Miután az űrhajórendszer Hold körüli pályára állt, (december 11-én) a holdkomp levált, s sikeresen leszállt a Taurus-völgyben. A Hold felszínére Cernan és Schmitt űrhajósok szálltak, Ronald Evans a parancsnoki kabinban - Hold körüli pályán keringve - várta társait. A két űrhajós 75 órát töltött a Holdon, a három űrséta (pontosabban holdi séta) pedig 23 óra 17 percen át tartott. E misszió alkalmával is a holdkompra szerelték a holdautót, amivel 35,8 km utat tettek meg. A küldetés során az űrhajósok 113 kg kőzetmintát gyűjtöttek.
A holdkomp december 14-én indult a Holdról (a holdautó TV-kamerája ezt élőben közvetítette - lásd fent), s dokkolt a parancsnoki kabinnal. A legénység december 19-én szállt le a Csendes-óceánra.
Bár a holdutazások ezzel véget értek, Apollo űrhajókat még használtak a későbbiekben is a Skylab amerikai űrállomás programja, illetve az 1975-ös Szojuz-Apollo küldetése során.
A Hubble-űrtávcső legújabb káprázatos felvételén egy olyan galaxishalmaz látványa tárul elénk, amelynek tagjai megkezdték egymás szétszakítását, hogy egyre halálosabb gravitációs ölelésben végül majd egyetlen, gigászi csillagvárossá olvadjanak össze.
