A múlt hét végén a bolygókutatás egyik legnagyszerűbb fejezete zárult a Galileo űrszonda Jupiterbe csapódásával. A balul kezdődött küldetés eredményeiről ma szuperlativuszokban beszélnek a csillagászok és már tervezik a folytatást.
Ahogy arról már hírt adtunk, a Galileo szonda végképp befejezte a Jupiter körüli küldetését, amikor többször meghosszabbított küldetése végén a gázóriás körüli 34. keringése végén a tervek szerint belesüllyedt a légkörbe, ahol elégett. A Galileo túl azon, hogy a Jupiterről alkotott képünket minden korábbinál részletesebbé tette, feltérképezte a rendszer négy legnagyobb holdját is. Eközben bizonyítékot talált arra, hogy az élet megjelenéséhez szükséges kellékek – víz, hő és egyéb kémiai elemek – megtalálhatók az Európa holdon. Az Europa holddal kapcsolatos legizgalmasabb kérdésre is választ talált a szonda: most már bizonyos, hogy ennek a belső-bolygó méretű holdnak vízjégből álló kérge alatt folyékony víz is található.
A Galileo eredményei szinte önmagukban megfogalmazzák napjaink legizgalmasabb feltevését: a Jupiter rendszerében talán ÉLET található. Ez az egyre kecsegtetőbb lehetőség arra indította a kutatókat, hogy még egy űrszondát küldjenek a Naprendszer óriásához.
A JIMO másik feladatát az jelenti, hogy megtalálják a fenti ambíciózus célhoz megfelelő meghajtási rendszert. Ahhoz, hogy az űreszköz képes legyen a Jupiter holdjai közötti „hármasugrásra”, valami más kell, mint a jelenlegi rendszerek, mert a hajtóanyagigény olyan hatalmas lenne, amit csak óriási nehézségekkel lehetne eljuttatni a gázóriáshoz. A NASA nemrég beindult Prométeusz programja, mely az atomenergia űrbeli felhasználhatóságának kísérleteire irányul, máris házasságot kötött a JIMO programmal. A Prométeusz program első hasadó anyaggal hajtott űrhajtóműve a JIMO meghajtását fogja szolgálni (míg a másik Prométeusz fejlesztés, a rádió izotópos hajtómű a 2009-es Mars Smart Lander expedíción fog debütálni). A nukleáris hajtómű által szolgáltatott energia a kutatók szerint bőségesen elegendő lesz ahhoz, hogy a 2012-ben indítani szándékozott Jupiter-hold szonda véghezvigye merész programját a három Galilei holdnál.
(Fotó: NASA/JPL)
Dancsó Béla
Kapcsolódó cikkek:
Az új, egyelőre csak JIMO (Jupiter Icy Moons Orbiter) munkanéven emlegetett űrszondát azonban sokkal többre szánják, mint a Galileo-t. A JIMO (képünkön) feladata ugyanis az lesz, hogy a négyből három Galilei hold körül is pályára álljon. A célpontok a Callisto, a Ganymedes és az Europa lesznek. Soha nem volt még olyan űreszköz, amely a céljához érve egynél többször elhagyta volna a célpont gravitációs terét. A JIMO viszont háromszor is le kell lassítson, hogy pályára álljon, majd háromszor is el kell tudnia hagyni a vizsgálatok célpontját jelentő holdakat.
A Galileo űrszonda temetésére…
1977-ben születtek az első tervek. A Challenger űrrepülőgép 1986-ban vitte volna fel, tragédiája miatt azonban indítása csúszást szenvedett, végül az 1989. október 18-án pályára állított Atlantis űrsikló fedélzetéről kezdte meg hosszú utazását. A Galileo űrszonda elsőként repült el kisbolygó mellett, felfedezte egy aszteroida holdját, és a Jupiter térségében töltött évek alatt 14 000 felvételt készített a bolygóról és holdjairól.
