A Chandra adatai alapján négy kisebb fekete lyukat találtak galaxisunk centrumának közvetlen környezetében.
Azt egy ideje tudjuk, hogy a Tejútrendszer középpontjában is egy nagy tömegű (kb. hárommillió naptömeggel egyenértékű) fekete lyuk található. Ez az égbolton a Nyilas csillagképben, a Sagittarius A* néven ismert fényes rádióforrással esik egybe. A saját galaxisunk ezzel igazán nem számít különlegesnek: a legfényesebb aktív galaxismagok szívében akár milliárdnyi naptömegű „szupernehéz” fekete lyukakat is ismerünk.
A NASA röntgencsillagászati mesterséges holdjával most folyó megfigyelések alapján kiderült, hogy a központ körüli 3 fényév sugarú tartományban számos csillagtömegű (nagyságrendileg tíz naptömegnyi) fekete lyuk is található. A legközelebbit a képen C jelzi. (A Sgr A* a C fölött látszik.) Becslések szerint a környéken tízezerszámra lehetnek ilyen, a csillagfejlődés vágállapotát jelentő fekete lyukak és neutroncsillagok. A fekete lyukakat - természetüknél fogva - közvetlenül nem figyelhetjük meg. Ha azonban olyan kettőscsillag-rendszerben találhatók, amelyben a másik komponensről anyag áramlik feléjük, a felforrósodó gáz röntgensugárzása árulkodik a kompakt csillagmaradványról. A nagy kép szélessége 1 ívperc.
A kép alján az egyik kiválasztott - az A jelű - röntgenforrás intenzitás-változását követhetjük, 2000 és 2004 között négy időpontban. A változékonyság a többi forrásnál is megfigyelhető, s jellemző a röntgen-kettőscsillagokra.
Modellszámítások szerint a fekete lyukak nagy koncentrációja úgy jön létre, hogy azok a környékbeli csillagok tömegvonzásának hatására egyre lassulnak, s közelebb kerülnek a galaktikus centrumhoz. E dinamikus súrlódás hatására a kisebb tömegű csillagok viszont felgyorsulnak és távolabbi pályákra állnak.
Miután a fekete lyukak (és a neutroncsillagok is, bár kisebb tömegük révén nem annyira koncentrálódva) a Tejútrendszer középpontja köré gyűlnek, környékbeli csillagokat „foghatnak be”. Az így szerzett partnerek felelősek azután a röntgentartományban mutatott aktivitásért. Kapcsolódó linkek:
A fekete lyukakról a Chandra honlapján
Egy új kutatás szerint a Plútó és a Charon hasonlóan alakulhatott ki, mint több mint négymilliárd évvel ezelőtt a Föld-Hold rendszer. A Kuiper-öv legnagyobb képviselőjébe egykoron egy méretben hasonló nagyságrendű másik kisbolygó csapódhatott.
