A marsi vízzel kapcsolatos fordulatos vita nem csillapodik. Ezúttal az Apollo program eredményei látszanak a tudósok segítségére sietni, igaz ezúttal a víz tagadóinak adva érveket.
„Teljesen véletlen volt, hogy megláttam egy pontosan olyan vízmosást, mint amilyenek a Mars patakmedrei” – mondta nemrég egy konferencián egy holdkutató, ahol eredményeit ismertette. Ezzel a kijelentésével viszont a marsi víz közelmúltbeli előfordulásában hívőknek alaposan feladta a leckét.
Amerikai tudósok a holdfelszín változását, de azon belül is elsősorban a változásokat okozó folyamatokat igyekeznek feltérképezni. Ehhez nyersanyagként a különböző időkben repült holdszondák (Lunar Orbiter - 60-as évek, Clementine - 90-es évek) nagyfelbontású felszíni fotóit tanulmányozzák. Eközben született a véletlen felfedezés, amikor egy Lunar Orbiter- fotón a marsihoz megszólalásig hasonló apró, vízfolyásnak látszó medrek tűntek elő. De a Holdon bizonyítottan nincs víz.
A 17 kilométer átmérőjű Dawes holdkráteren látható medrek feltételezések szerint száraz földcsuszamlások, afféle porlavinák által keletkeztek, amikor egy kisebb meteor becsapódásakor megindult lefelé a lejtőn levő laza por. Mindazonáltal a marsi képződmények a földi vízfolyásokra is nagyban emlékeztetnek, azaz két lehetséges keletkezési okuk és referenciájuk is van. Tekintve, hogy a helyszíni vizsgálatok során csak az egykor – milliárd éve – jelen lévő víz nyomát sikerült kimutatni, jelenbeli vízét nem, a képi bizonyítékokkal mindenképen illik ezentúl csínján bánni és nem perdöntő bizonyítékként kezelni.
Kapcsolódó linkek:
A holdbéli „ál-vízfolyásnyomokról” (SpaceflightNow)
Bő egy hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy a NASA-nál bizonytalanná vált a Dawn kisbolygókutató szonda idei indítása. Most kimondták rá a halálos ítéletet is... 
