Százmilliók csillagászattanára: 10 éve hunyt el Carl Sagan

Sokunk fiatalkori élménye volt jó húsz éve egy tévéfilmsorozat az akkori két tévéadó egyikén, amelyben egy lelkesült csillagász magyarázta meglepően közérthetően, hogyan működik a Kozmosz. Ez a csillagász, Carl Sagan éppen tíz éve távozott közülünk.

A csillagászat és testvére az űrkutatás sok ember szemében csak valamilyen egzotikus pénzszórás, minden haszon nélküli hókusz-pókusz. Bár ez nyilvánvalóan nem így van, igen nehéz átütni az előítéletek kemény páncélját. Ritkán születnek olyan emberek, akik szuggesztivitásukkal, lelkesültségükkel képesek erre. E területen a múlt század legnagyobbjai között tartunk számon egy amerikait, Carl Sagant, aki maradandót alkotott a csillagászati ismeretterjesztés, a SETI kutatások és a Naprendszer-kutatás területén.

Sagan 1934. november 9-én született New Yorkban. Csillagásszá viszont Chicagóban vált 1955-60 között az ottani egyetemen. Innen egyenesen vezetett az útja a híres kutatóhely, a Smithsonian Intézet Csillagvizsgálójába, ahol hat évig dolgozott kezdő csillagászként. Ismeretterjesztő hajlama már itt kiütközött, mert fiatal szakemberként a Harvardon kezdett el tanítani félállásban. 1968-ban visszaköltözött New Yorkba. A Cornell egyetemen szintén megtalálta a lehetőséget a „kettős életre”: az egyetemen tanított és közben az ott működő Bolygókutatási Laboratórium vezetője, kicsit később pedig még a Rádiófizikai és Űrkutatási Központ társigazgatója is lett.

A rádiófizikai központban töltött idő alatt jegyezte el magát a SETI-vel (Search for Extraterrestial Intelligence), azzal a gondolattal, hogy a civilizációk közötti kapcsolatfelvétel rádiócsillagászati módszerekkel a legegyszerűbb. Ennek jegyében segített Frank Drake-nek az arecibói távcsővel az űrbe küldött legendás rádióüzenet megírásában. Később az ő ötlete alapján intézett 70 befolyásos tudós felhívást a tekintélyes amerikai Science magazinban a SETI kutatások tudományos elfogadtatásáért, amit ma az ilyen irányú kutatások tudományos rangra történő emelése kezdetének tekintünk.

Mégis talán ismeretterjesztői tevékenysége a legismertebb. Legfőbb műve a Kozmosz című 13 részes tévésorozat, amelyet összesen 60 országban vetítettek, közel 600 millió nézőnek. A filmért – ismeretterjesztő alkotások között ritkaságszámba menően – Emmy-díjat kapott. A film alapján kiadott könyv is hasonló magasságokba emelkedett: az angol nyelven valaha eladott legtöbb példányszámú ismeretterjesztő mű lett. De más ismeretterjesztő művei is megjelentek, hasonló sikerrel. Az ő nevéhez fűződik még a világ legnagyobb csillagászati-űrkutatási mozgalma, a Planetary Society megalapítása is.

Sagan rendkívül aktív volt az űrprogramokat illetően. Már a kezdeti időktől a NASA tanácsadói között volt és részt vett többek között az Apollo űrhajósok felkészítésében, vagy a Viking szondák tudományos programjának megtervezésében. Több olyan űrkutatási áttörésnek is részese volt, amikor kettős sikert könyvelhetett el. Ő vetette fel például a Vénuszon uralkodó fékezhetetlen üvegházhatás és a felszínen uralkodó extrém magas hőmérséklet ötletét, majd részt vett a Vénuszhoz küldött Mariner szondák tervezésében, amelyek igazolták a feltételezést. Ugyanígy a Jupiter Europa holdja és a Galileo szonda esetében: ő vetette fel először a hold jégkérge alatti óceán létezését és tanácsadóként dolgozott a Galileo tervezésében, amely később közvetett bizonyítékokat szolgáltatott a vízóceánról. (A Titán metánesőinek, metántavainak és -óceánjainak elmélete is hozzá fűződik, ám a Cassini mérései alapján ez a feltevése végül tévesnek mutatkozik.)

Talán a legérdekesebb kapcsolódás az űrkutatási tevékenysége és a SETI kutatásokkal kapcsolatos aktivitása között a Pioneer és a Voyager programban a „földönkívülieknek” küldött üzenet. Ő vetette fel, hogy a Naprendszert elhagyó szondákat egyfajta „kozmikus palackposta” hordozóiként is használhatnánk. Meggyőzve a NASA-t, megtervezte azt a fémplakettet, amelyet a Pioneer-10 és -11 vitt magával és amelyen gravírozott jelek formájában egy férfi és nő ábrázolása mellett 14 ismert pulzár irányának meghatározásával megjelölte Naprendszerünk megtalálási helyét, valamint a Naprendszer sematikus ábrázolásával a szonda kiindulási pontját, bolygónkat. Egy értelmes földönkívüli ezek alapján elméletben képes megtalálni bennünket és felvenni velünk a kapcsolatot – már ha megtalálta a szondát, ami legalább 40 ezer évet kell utazzon, míg elhalad ez első csillag mellett (s akkor is jóval több, mint egy fényévnyi távolságban – a szerk.).

A Voyager-1 és -2 még merészebb „palackpostát” vitt magával (szintén Sagan rábeszélésére és megvalósításában). A két csillagközi szondán egy-egy aranylemezt helyeztek el, amelyek a kor bakelit hanglemezeihez hasonlók. A lemezekre a Pioneerekéhez hasonló ábrát véstek, valamint a barázdákban a Föld Üzenetét kódolták. A Föld Üzenete összesen 60 nyelven – köztük magyarul – tartalmaz üdvözletet, valamint hangokat, zenét, képeket közvetít a Földről (a lemez lejátszásához szükséges „használati utasítást” szintén véset formájában tartalmazza a lemez).

Sagan korán, 62 évesen távozott közülünk. Szervezetét csontvelőrák támadta meg (amit sokan összefüggésbe hoznak békeaktivistaként kifejtett tevékenységével, amely során 1986-87-ben tucatnyi megmozdulásban vett részt az amerikai atomkísérletek ellen a nevadai tesztlőtéren). 1996. december 20-án a szervezete feladta a küzdelmet és egy, a halálos ágyán őt megfertőző tüdőgyulladás következtében elhunyt. Emlékét a Mars Pathfinder szonda leszállóhelye őrzi, melyet az ő tiszteletére neveztek el Carl Sagan Emlékállomásnak.