Egyelőre megmagyarázatlan okból több Naprendszer-kutató űrszonda sem pontosan a modelleknek megfelelően mozgott, amikor megközelítette a Földet.
A „rejtélyes” eltéréseket eddig öt űrszonda esetében is megfigyelték. A dolog valamiképpen hasonlít a már egy évtizede ismert Pioneer-anomáliához. Ennek lényege, hogy a Naprendszerből kifelé tartó Pioneer-10 és -11 űrszondák kicsivel lassabban látszanak távolodni, mint ahogy arra a Nap és a bolygók tömegvonzása alapján számítanánk. A Pioneer-anomália magyarázatára számos elképzelés született, de eddig egyiket sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. A lehetséges megoldások egy része a „hagyományos” fizika határain belül maradva feltételezi, hogy a szondák pályáját egy eddig figyelembe nem vett hatás – pl. valamilyen anyag folyamatos szivárgása a fedélzeten – okozhatja. A spekulatívabb magyarázatok felvetik, hogy esetleg még nem tudunk mindent pontosan a gravitáció működéséről. Az is felmerült már, hogy kifejezetten a Pioneer-anomália kutatására egy új, önálló űrszondát kellene indítani.
Legújabban a NASA JPL kutatói kimutatták, hogy öt űreszköz a számítottnál vagy egy picit gyorsabban, vagy lassabban hagyta el a Föld környezetét, amikor gravitációs lendítőmanőverre visszaérkezett bolygónk környezetébe. A hintamanőverre általában azért van szükség, hogy az űrszondák így nyerjenek elegendő lendületet a Naprendszer távolabbi vidékeinek felkereséséhez. A kutatók összesen 6 esetet vizsgáltak: a Jupiter felé indított Galileo első és második közelségét, az Eros kisbolygóhoz küldött NEAR, az üstököskutató Rosetta, a Szaturnusznál dolgozó Cassini és a Merkúrt nemrég elért MESSENGER földi megközelítését. Közülük ötnél találtak eltérést a mérések és az előzetes számítások között. Az egyetlen kivétel a MESSENGER esete volt. A megközelítéskor 31° északi szélességnél lépett be, távozáskor pedig 32° déli szélesség fölött lépett ki a szonda. Gyanítják, hogy ez az Egyenlítő síkjára vonatkozó szimmetria lehet az oka a „normális” viselkedésnek, hiszen a többi esetre nem ez volt jellemző.
A NEAR űrszonda (megközelítés: 20° északi szélesség, távolodás: 72° déli szélesség) például a végén a vártnál 13 mm/s-mal nagyobb sebességgel hagyta el a Föld környezetét. Bár ez csak a teljes sebesség egymilliomod része, a 0,1 mm/s-os mérési pontosságnak köszönhetően mégis jól kimutatható. A gyanú egyelőre az, hogy a jelenségnek valamilyen köze lehet a Föld forgásához. Hogy az egésznek van-e kapcsolata a Pioneer-anomáliával, azt egész egyszerűen nem tudják. Mindenesetre egyik jelenségnél sem az adott égitest (a Nap, illetve a Föld) körüli zárt pályáról van szó, ami a természetben viszonylag ritkán tanulmányozható mozgástípus. A kutatók most német munkatársaikkal együtt a Rosetta 2007. november 13-ai visszatérésének elemzésére készülnek. Eddigi eredményeiket a Physical Review Letters című folyóirat legközelebbi számában publikálják.
A februárban elfogadott cikk kivonata szerint a kutatók egy tapasztalati összefüggést is adnak az anomália mértékere, aminek a jóslatát a Rosetta-megközelítésen mindjárt tesztelhetik is.
Kapcsolódó cikkek:
A Föld a Rosetta „szemével”
Másodszor is visszatér a Rosetta
Kapcsolódó linkek:
Űrszondákra ható megmagyarázatlan erő (Space.com)
Egy „komoly” amerikai kísérlettel szinte egyidőben magyar középiskolások a Balatonon próbáltak ki egy olyan szerkezetet, amelyhez hasonlóval valamikor talán a Jupiter jéggel borírott felszínű Europa holdját is kutathatják.
