Az Uránusz ma ismert holdjainak többségét a bolygó mellett 1986-ban elrepülő Voyager-2 űrszonda felvételein fedezték fel. A nyereménykönyvért folyó versenyben mostani képeinkkel és kérdéseinkkel a holdak világába kalandozunk.
(Képek: NASA)
A Hubble-űrtávcső 1997. július 28-án, három közeli infravörös sávban (1.1, 1.6 és 1.9 μm) végzett megfigyeléseiből készítették ezt a két, hamis színekkel ellátott képet az Uránuszról és környezetéről. Az alul látható kép másfél órával a felső után készült. A nyíllal megjelölt, alacsony légköri alakzat mozgása alapján jól megfigyelhető a bolygó forgása, valamint a megjelölt holdak elmozdulása is. Érdekes, hogy a bolygókorong jobb szélén látható öt fényesebb felhőfolt, amelyek a légkör legfelső rétegében helyezkedtek el, retrográd (vagyis a bolygó tengelyforgásával ellentétes) irányban haladtak a felvételek készítésének idején.
A látható fényben igencsak halvány gyűrűk infravörösben sokkal feltűnőbbek. (A legfényesebb az ún. epszilon gyűrű.) A Voyager-2 által felfedezett tíz holdacska közül nyolc tűnik fel ezen a képen. Átmérőik a 40-150 km közötti tartományban találhatók.
Rejtvényfejtésre vállalkozó olvasóinktól a következő kérdésekre várjuk a választ: mi annak az öt Uránusz-holdnak a neve, amelyeket még az űrkorszak kezdete előtt, földi távcsövekkel fedeztek fel a csillagászok, és melyik az a híres író, akinek a műveiben szereplő alakok után kapta a nevét az Uránusz legtöbb, a Voyager-2 útjának idején, valamint azóta felfedezett kisebb holdja?
A megfejtéseket a cikk alján látható űrlap kitöltésével kérjük beküldeni. A válaszok beérkezésének határideje 2008. július 11. (péntek) éjfél. A helyes megfejtők között a Typotex Kiadó által felajánlott könyv (André Brahic: A Nap gyermekei) egy példányát sorsoljuk ki.
Kapcsolódó cikkek:
REJTVÉNY: A Nap gyermekei
MEGFEJTÉS: A Nap gyermekei
A Neptunusz gyűrűiről először a Voyager-2 készített felvételeket, amikor 1989-ben elhaladt a bolygó közelében. Megtudhatjuk azt is, hogy ki nyerte a jutalomkönyvet.
