A 19 éve működő Hubble-űrtávcső felbecsülhetetlen értékű új információval látta el a csillagászokat, látványos képei pedig megjelentek a könyvekben, naptárakon és sok más helyen: a Hubble a közönség kedvencévé vált.
Hétfőn indulhat az űrtávcsőhöz az utolsó „ráncfelvarró” küldetés: az Atlantis űrrepülőgép (STS-125) fedélzetén hét űrhajós készülődik a munkára. A floridai start tervezett időpontja 2009. május 11., magyar idő szerint 20:01. Az út befejezése után a landolás május 22-re várható.
A mostani a 4-es számmal ellátott, valójában az ötödik helyszíni űrrepülőgépes nagyjavítás lesz. (Az előző óta már nem kevesebb, mint hét esztendő telt el.) Ennek során nem csak egyes elöregedett részegységeket cserélnek ki, hibákat javítanak meg, de bővítik az űrteleszkóp tudományos kapacitását is. Siker esetén a közel két évtizedes űreszköz ereje teljében, sok szempontból szinte újként működhet még legalább öt éven át. A NASA eddig 10 milliárd dollárt költött a Hubble-űrtávcsőre, így ez minden idők legdrágább tudományos kutatóberendezése.
A fantáziaképen az űrrepülőgép, a robotkar végén pedig a befogott Hubble-űrtávcső: kezdődhet a javítás. (Kép: NASA)
Az egyik berendezés, amely javításra szorul, az elmúlt években gyengélkedő Advanced Camera for Surveys (ACS). Három üzemmódja közül jelenleg csak egy működőképes. A Space Telescope Imaging Spectrograph (STIS) 2004 óta egyáltalán nem használható. Mindkét műszer – az ACS és STIS – javítása áramköri elemek bonyolult cseréjét követeli; ezeket soha nem tervezték az űrben végrehajtani. Ezért az űrhajósok komoly feladat előtt állnak, és a pozitív végeredményben sem lehetünk biztosak. Az STS-125 küldetése során a párokban dolgozó űrhajósok összesen öt űrsétát hajtanak végre.
A vadonatúj Cosmic Origins Spectrograph (COS) színképelemző felszerelése viszont nagy előrelépés lesz. Két csatornája a közeli és a távoli ultraibolya tartományban lesz érzékeny. A képalkotó műszerek közt ugyancsak új lesz a Wide Field Camera 3, amely a 15 éve hűségesen dolgozó Wide Field Planetary Camera 2 felváltására készült. Mivel az ACS-hez hasonló hullámsávban lesz érzékeny, szükség esetén annak részleges pótlására is alkalmas.
A HST fő szerkezeti elemeinek vázlata a mostani utolsó nagyjavítás utáni állapotot mutatja. (Kép: NASA)
Néhány olyan dolog, amivel a Hubble már eddig is beírta magát a tudománytörténetbe:
A javítás végeztével a Hubble nem fog azonnal újra felvételeket készíteni. Az óra onnantól ketyeg, miután az Atlantis űrhajósai visszahelyezik önálló pályájára. A tudományos megfigyelésekre innentől számítva 9-10 héten belül lehet készen az űrtávcső. Az első felvételeket szeptember elején pillanthatja meg a publikum.
Nem csak a csillagászati detektorok újulnak meg, de hat új helyzetstabilizáló giroszkóp, hat Ni-H akkumulátorkészlet (még a közel két évtizedes eredetiek leváltására!) és az adatkezelő számítógépes rendszer cseredarabja kerül fel az űrteleszkópra. Az űrhajósok javított irányérzékelőt, új külső szigetelést is felszerelnek. Végül egy olyan tartozékot is felszállítanak, amelynél fogva a jövőben egy odajuttatott rakétahajtőmű, vagy akár a még csak készülő új Orion űrhajó „belekapaszkodhat” a már üzemen kívüli űrtávcsőbe, és eltávolíthatja azt jelenlegi pályájáról.
A tudományos műszerek vezérlését és az adatok kezelését végző, most kicserélendő elektronikus rendszer egy archív, még a felbocsátás előtt készült fotón. (Kép: NASA)
Az űrtávcső számára a mostani javítás igazából már a vég kezdete lesz. Mivel többé nem fogják meglátogatni űrhajósok, maradék élettartamának hossza részben a szerencsén is múlik. No meg azon, hogy a csillagászok meddig szeretnék még használni – bár ha csak ezen múlna, valószínűleg jóval túlélné a még tervezett 5 (vagy talán 7) évet...
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Igazából kevés olyan terület van a csillagászaton belül, amelyre ne lettek volna nagy hatással a Hubble eredményei.
Jöhet a Hubble javítása
A Hubble javítása mint „műtét”
Májusban indulhat a Hubble javítása
Hubble: javítás előtt váratlan hiba
A Hubble utolsó javításának részletei (Spaceflight Now)
A Hubble javításáról (Spac.com)
A NASA Swift műholdjával április 23-án felfedezett kitörés fénye akkor indult, amikor a világegyetem még csak 630 millió éves volt.
