Először sikerült bizonyítani, hogy a nagy tömegű galaxishalmazok közepén elhelyezkedő óriás galaxisok erőteljesen gyarapodnak, mert elnyelik a más galaxisoktól ellopott gázt.
Egy nemzetközi csillagászcsoport ritka felfedezést tett: óriás galaxishalmazt találtak, fiatal csillagokat ontó maggal. Felfedezésükhöz a Spitzer- és a Hubble-űrtávcsövek észleléseit használták. A gravitáció által összetartott galaxishalmazok középpontjában található galaxisokat általában csillagmaradványok alkotják: öreg vörös, vagy elpusztult csillagok. A SpARCS1049+56 jelű galaxishalmazban most felfedezett óriásgalaxis azonban ellentmond ennek a szabályszerűségnek: hihetetlen tempóban keletkeznek benne az új csillagok. A Tracy Webb (McGill Egyetem, Montreal, Kanada) által vezetett kutatócsoport cikkét a felfedezésről az Astrophysical Journal már elfogadta közlésre.
A galaxist eredetileg a NASA infravörösben dolgozó Spitzer-űrtávcsövével és a Mauna Keán (Hawaii, USA) működő kanadai–francia–hawaii távcsővel találták, majd az ugyancsak a Mauna Keán dolgozó Keck Obszervatórium erősítette meg a felfedezést. A galaxis aktivitását később a Hubble-űrtávcsővel is vizsgálták. A SpARCS1049+56 galaxishalmaz 9,8 milliárd fényévre van tőlünk. Legalább 27 galaxis alkotja, amelyek együttes tömege a Napénak 400 billiószorosa. A halmaz legfényesebb galaxisában évente 800 új csillag keletkezik (a Tejútrendszerben ugyanez a csillagkeletkezési ráta 2 csillag évente).
A SpARCS1049+56 galaxishalmaz a Spitzer- és a Hubble-űrtávcsövek felvételén. (Kép: NASA / STScI / ESA / JPL-Caltech / McGill)
A HST-vel végzett vizsgálat célja elsősorban annak kiderítése volt, honnan ered az intenzív csillagprodukcióhoz szükséges anyag. Úgy tűnik, hogy a halmaz egyik kisebb galaxisa a közelmúltban olvadhatott össze a középpontban található óriásgalaxissal, miközben gázanyagát átadta annak, lehetővé téve az őrült tempójú csillaggyártást. A csillagászok gyöngysorszerű képződményeket találtak, ami a galaxisok egyesülésének árulkodó jele. Olyankor alakul ki, amikor gázban gazdag galaxisok ütköznek össze egymással, a gáz pedig gyorsan csillagokká tömörül. (A galaxisok egyesülésének ezt a típusát – amelynek ez az első ismert példája – a csillagászok „duhaj egyesülésnek” nevezik. Más, gázban szegény galaxisok az úgynevezett „száraz egyesülés” révén növekednek, ilyenkor a gázt lassan, apránként szívják be a középpontjukba, így az nem jár heves csillagkeletkezéssel.)
A csillagászok most azt próbálják kideríteni, mennyire tipikus képződmény az SpARCS1049+56 galaxishalmaz, vagyis egyedi esetről van szó, vagy esetleg ez a fajta tomboló galaxisegyesülés jellemző volt a korai Világegyetemre. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Még két év a Spitzernek
25 év – 25 kép (1. rész)
Csillaggyár 13 milliárd évvel ezelőttről
Megszámolni a „láthatatlant”
Az ESA híre az újonnan felfedezett galaxishalmazról
Egy német kutatócsoport új szoftverrel régi holdrengéseket talált, a jövőben pedig hatékonyabbá teheti a marsrengések keresését.
