A Dawn egyre jobban megközelíti a Cerest. A repülésirányítók szerint még elég üzemanyaga van, hogy több hónappal, jövő év elejéig meg lehessen hosszabbítani a küldetést.
A Dawn szonda már egy éve vizsgálja közelről a Cerest, most már 385 km-es keringési magasságból készíti a felvételeket és végzi a méréseket. (A Ceres a Dawn második úti célja, korábban a Vesta körül keringett.) Változatos geológiájú felszín tárult a kutatók szeme elé, kráterekkel, törésvonalakkal, hegyekkel, hegyláncokkal. A felszíni alakzatok sokasága és változatossága volt a kutatók számára a legnagyobb meglepetés. Bár a felszín szürkének látszik, a Dawn műszerei az eltérő színárnyalatokat is kimutatják.
Fantáziarajz a Ceres körül keringő Dawn szondáról. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)
A szonda gamma- és neutrondetektorával az égitest felszínét érő kozmikus sugárzás hatására kilépő sugárzást vizsgálták. Megállapították, hogy a Ceresen jelentős mennyiségű hidrogén található, részben hidrogéntartalmú ásványokban megkötve, részben pedig vízjég formájában. A vízjég elsősorban a Ceres északi sarkvidékén a felszínen vagy a felszín közelében fordul elő.
Részletes képek készültek a 92 km átmérőjű Occator-kráterről, amelynek belsejében a különös, fehér foltok már nagyobb távolságból is látszottak. A közeli felvételek és mérések alapján megállapították, hogy a szabálytalan alakú foltok sólerakódások lehetnek, a só a kráterből elpárolgó víz nyomán maradhatott vissza. Az anyag pontos összetételét eddig még nem sikerült megállapítani, kloridok, szulfidok, karbonátok vagy hasonló ásványok keveréke jöhet szóba. Feltételezik, hogy az Occator-kráter 70–80 millió évvel ezelőtt egy kisbolygó vagy üstökös becsapódása következtében jöhetett létre. Hipotézisük szerint a becsapódáskor keletkező hő olvaszthatta meg a kéregben lévő jeget. Ebből a vízből maradhattak meg a sók, nemcsak az Occatorban, hanem a Ceres több más helyén is. Ezzel szemben – az Occatorral ellentétben – más kráterekben, például az Oxóban vízjeget is kimutattak a felszínen. Egyesek szerint a Ceres valaha az Europához és az Enceladushoz hasonló, jeges-tengeres világ lehetett.
Az Occator-kráter közepén látható, világos folt. A jobb felbontású fekete-fehér felvételeket egyesítették a gyengébb felbontású színes képekkel, hogy ezáltal kiemeljék a finom, árnyalatnyi különbségeket. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA / PSI / LPI)
A Dawn küldetése a Ceres körül elvben június 30-ig tart, azonban úgy látják, hogy a szondának még elég hidrazin hajtóanyaga van ahhoz, hogy a küldetést akár 2017 elejéig, talán márciusig meg lehessen hosszabbítani. (Az üzemanyagra azért van szükség, mert a Ceres kissé szabálytalan gravitációs tere miatt a keringési pályát időnként korrigálni kell.) A szonda négy giroszkópja közül kettő már elromlott, de ettől eltekintve a Dawn jó állapotban van, működik, és jelenleg a tervezett legalacsonyabb keringési pályáról végzi az égitest feltérképezését. További lehetőségként az is felmerült, hogy a szondát visszavinnék a korábbi, magasabb keringési pályára. Ott kevesebb pályakorrekcióra lenne szükség, még tovább működhetne a Dawn. Igaz, így a felvételek kisebb felbontásúak lennének, de esetleg fel lehetne ismerni valamilyen periodikus, évszakos változásokat a felszínen.
A Dawn eddigi, a Ceresről kapott eredményeit összefoglaló videó. (NASA / JPL) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kisbolygónak látszik, de üstökösként működik
Dawn: kezdődik az utolsó felvonás
Névadás a Ceresen
Érkezés a Cereshez
Az eddigi legnagyobb felbontású kép a Ceresről
A Dawn küldetésének lehetséges meghosszabbításáról (Spaceflight Now)
A Dawn küldetés honlapja
Válogatás a Dawn Ceresről készített képeiből
A külső Naprendszer tanulmányozása közben a Hubble-űrteleszkóp felfedezett egy apró sötét holdat, amely a Makemake körül kering.
