A Dawn űrszonda pályájának gondos elemzése alapján arra következtetnek, hogy a Ceresnek sziklás magja és jeges sós kérge lehet. Meg talán egy sós vizű óceán, valahol a mélyben.
A NASA Dawn űrszondája nemcsak elsőként közelítette meg a Vesta és a Ceres aszteroidákat, hanem azok körül keringve a két égitest alapos vizsgálatára is lehetőség nyílt. Ez elsősorban a hosszú élettartamot biztosító ionhajtóműnek köszönhető.
A NASA Dawn szondája és az általa készített egyik felvétel a Vestáról. A szonda napelemtáblái 20 méter fesztávolságúak, ezek szolgáltatják a xenon üzemanyagú ionhajtóművek működéséhez szükséges több kilowatt elektromos teljesítményt. (Kép: NASA / JPL)
A felszíni alakzatok részletes vizsgálatán kívül a kutatók a Ceres belsejébe is „bepillanthattak”. Gondosan követve az űrszonda keringését az égitest körül, nagyon pontosan fel tudták térképezni a gravitációs terét, annak egyenetlenségeit. A Dawn rádióadásainak frekvencia-eltolódásai alapján a repülésirányítók 0,1 mm/s nagyságú változásokat is ki tudtak mutatni a szonda pálya menti sebességében, amikor az 2015 végén a nagy magasságú, térképező pályáján keringett. Ezeket a sebességváltozásokat elemezve Ryan Park (JPL, Sugárhajtás Laboratóriuma) és munkatársai fontos megállapításokat tettek a kisbolygóöv legnagyobb égitestjéről. Eredményeiket a Nature augusztus 3-i számában publikálták. Eszerint:
A Ceresnek a Dawn pályaváltozásai alapján feltárt belső szerkezete: a szilikátos kőzetekből vagy kőzetek és víztartalmú agyagásványok keverékéből álló magot magas koncentrációban különféle sókat tartalmazó jégkéreg veszi körül. (Kép>: NASA / JPL / UCLA / MPS / DLR / IDA)
Úgy tűnik tehát, hogy valaha a Ceres elég meleg lehetett ahhoz, hogy folyékony legyen rajta a víz, akkoriban az égitest felszínét mély, sós óceán boríthatta. Talán ennek az óceánnak egy része máig is megmaradt, de az égitest belsejében. A Ceres felszínén több mint 100 különös, világos folt található, a legtöbb kráterekben. Legfeltűnőbb az Occator-kráter belsejében lévő képződmény. A kutatók véleménye szerint ezek valamilyen sólerakódások lehetnek.
A Dawn tavaly augusztusi felvétele az Occator-kráter sólerakódásairól. (Kép: NASA / JPL / UCLA / MPS / DLR / IDA)
Vélhetően a Cerest érő, későbbi becsapódások nyomán elég hő fejlődött ahhoz, hogy az adott hely környékén megolvadjon a jég és só maradjon vissza. Más megfigyelések azonban – például a Dawn felvételei a felszín fölött lebegő páráról vagy az ESA Herschel-űrtávcsöve által kimutatott vízpára jelenléte – határozottan amellett szólnak, hogy mélyen a felszín alatt ma is létezhet a sós óceán. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tovább működhet a Dawn
Kisbolygónak látszik, de üstökösként működik
Dawn: kezdődik az utolsó felvonás
Névadás a Ceresen
Érkezés a Cereshez
Vízgőz a Ceres körül
A Ceres belseje (Sky and Telescope)