Marad a Ceresnél, lekapcsolják vagy tovább működik, esetleg odébbáll? A NASA rövidesen dönt.
A kisbolygókutató küldetést tavaly egy évre, e hónap végéig hosszabbították meg. A 2015 márciusa óta a Ceres törpebolygó körül keringő, előtte 2011–2012-ben a Vesta kisbolygónál járt amerikai űrszonda elsődleges küldetése 2016. június végig tartott. Akkor a NASA illetékesei 1 éves hosszabbításról döntöttek ugyan, de a kutatók javaslatával ellentétben nem járultak hozzá, hogy az űrszonda egy harmadik égitest – a Naprendszer fő kisbolygóövében keringő 145 Adeona – felé vegye az irányt. Inkább a Ceres további tanulmányozását tartották érdekesnek.
Most, a következő döntést megelőzően a projekten dolgozó kutatók ismét lehetségesnek tartják, hogy a Dawn a továbbiakban egy harmadik égitestet is felkeressen. Időközben az űrszonda az öregedés biztos jeleit is mutatja, a mostani üzemmódjában gyorsan fogy a térbeli helyzetének stabilizálására szolgáló hidrazin hajtóanyag. Furcsa módon a hidrazinnal akkor tudnának jobban takarékoskodni, ha nem maradnának a Ceres mellett, hanem továbbállnának egy újabb célpont felé. Ahhoz ugyanis az űreszköz xenonnal működő ionhajtóműveit kellene használni.
A Dawn egyik ionhajtóműve működése közben. Az űrszonda, amelyen 19,7 m fesztávolságú napelemtáblák szolgáltatják az elektromos teljesítményt, már minden tervezett tudományos célját megvalósította, sőt túlteljesítette a várakozásokat. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)
A Dawn lassan már tíz éve, 2007 szeptemberében indult hosszú útjára egy Delta-2 rakétával, a floridai Cape Canaveralről. Gyártója az Orbital ATK volt. Eredetileg négy lendkerékkel szerelték fel, amelyek közül három segítségével a tér három irányában stabilizálható a helyzete. A negyedik eszköz tartalékként szolgált. A lendkerekek közül az első 2010-ben ment tönkre, még útban az első célpont, a Vesta felé. A második 2012-ben, a Vestától való távozóban mondta fel a szolgálatot. A harmadik nemrég, április 23-án dőlt ki – alig egy héttel egy fontos megfigyelési lehetőség előtt, amikor a szonda pontosan a Ceres nevezetes, „fehér foltos” krátere, az Occator, és a Nap között helyezkedett el. A harmadik lendkerék elvesztése nem jelenti ugyan a küldetés végét, de mostantól az űrszonda térbeli irányának tartásához a hidrazinnal működő hajtóműfúvókákat kell használni, amitől az üzemanyag tartalékai gyors csökkenésnek indultak. Ez igencsak korlátozza az űreszköz fennmaradó hasznos élettartamát. Minél közelebbi pályáról kell a megfigyeléseket végeznie a Ceres körül, annál gyorsabban emészti fel a hidrazint. Üzemanyag-takarékossági szempontból a legjobb az volna, ha eltávolodna a törpebolygótól. Az ionhajtóművek xenon üzemanyagából még bőven maradt a fedélzeten.
A Dawn jelenleg magas, elnyúlt pályán, 20 ezer és 50 ezer km között változó távolságban kering a Ceres körül. Ha itt marad a szonda, a becslések szerint 2018 végéig elegendő tartalékokkal rendelkezik. A NASA természetesen dönthet úgy is, hogy sem a Ceres további tanulmányozását, sem egy újabb célpont megvalósítását nem finanszírozza, a korlátozott költségvetési forrásait más, tudományos szempontból ígéretesebb programra költi. Ebben az esetben a repülésirányítók olyan végső pályát alakítanak ki a Ceresnél, hogy – az égitest eredeti állapotának megóvása érdekében – a már irányítatlanul keringő Dawn belátható idő belül ne csapódhasson az égitest felszínébe. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tovább működhet a Dawn
Folytatódik több sikeres amerikai küldetés
A Ceres belső szerkezete
Jég a Ceresen
Légkörszerű gázburok
A NASA hamarosan dönt a Dawn jövőjéről (Spaceflight Now)
A Kepler-űrtávcső a kényszerűségből módosított K2 küldetés keretében többek közt a Neptunuszt figyelte.
