A marsi por legfőbb forrása

A marsi por felszín és légkör közötti éves ciklusában becslések szerint mintegy 3 milliárd tonna por vesz részt. A por fő forrása a Medusa-sánc.

Bár a Mars légkörének nyomása a felszínen mindössze 0,6%-a a földfelszíni légnyomásnak, a legújabb, az egész bolygóra kiterjedő porviharok idején végzett mérések szerint a szél rendkívül gyorsan nagyon nagy mennyiségű port képes felkavarni. A por fő forrásának azt a Medusa-sánc (Medusae Fossa) nevű alakzatot tekintik, amelyről a közelmúltban írtuk meg, hogy egy szupervulkán kitörése eredményeképpen jöhetett létre.

A kiterjedt, Medusa-sánc nevű, több részből álló formáció több száz méter vastag, finom porréteget tartalmaz. A képződmény mintegy 3 milliárd évvel ezelőtt, hatalmas vulkánkitörés eredményeképpen jöhetett létre. (Kép: Nature Communications / L. Ojha et al.)

A szél akkor tudja felkavarni a porszemcséket, ha azok legfeljebb 50–100 mikrométer átmérőjűek. A kutatók évtizedek óta próbálnak olyan mechanizmust találni, amelyik a Mars felszínén ilyen finom szemcséket képes létrehozni. Legújabban négy kutató arra a következtetésre jutott, hogy a körülbelül hárommilliárd évvel ezelőtt egy marsi szupervulkán kitörése nyomán létrejött, a bolygó egyenlítője környékén elhelyezkedő Medusa-sánc lehet a finom por forrása. A Johns Hopkins Egyetem munkatársai azt is kimutatták, hogy a Marson jelenleg megtalálható por legnagyobb része a Medusa-sánc fokozatos, de szüntelen eróziójának terméke.

Az áramvonalas alakzatok és az egymástól elszigetelt fennsíkok a Medusa-sánc erőteljes (szél okozta) eróziójáról tanúskodnak. A felvételt 2013-ban készítette a Mars Reconnaissance Orbiter szondán dolgozó nagy felbontású kamera (HiRISE, High Resolution Imaging Science Experiment). (Kép: NASA / JPL / Univ. of Arizona)

A Medusa-sánc jelenleg a Marson akkor területet borít, mint az USA szárazföldi területének ötöde. Azonban a kutatók a sánc különálló részeit azonosították. Megállapították, hogy ha ezek az alakzat keletkezésekor egybefüggő egészet alkottak, akkor a Medusa-sánc területe kezdetben a mostani két és félszerese lehetett, amelynek nagy része azóta erodálódott. Míg a Földön az erózió során keletkező por jelentős része a víztömegekben csapdába esik, addig a Marson a por vagy a légkörben lebeg, vagy leülepedik a felszínre. A marsjárók mérései azt mutatják, hogy ha a marsi por egyenletesen borítaná be a bolygót, akkor mintegy 3 méter vastag réteget alkotna. A kutató kiszámították, mennyi por keletkezhetett a Medusa-sánc eróziója révén, eredményük szerint ez az egész bolygóra szétterítve 2–12 méter vastag porréteget eredményezne, vagyis a por mennyiségére vonatkozó tényleges mérésekkel összevetve kiderül, hogy a por döntő része a Medusa-sánc eróziójából ered.

A marsi por viszonylag sok ként és klórt tartalmaz. A két elem eloszlását mutató térképek szerint mindkét elem gyakorisága különösen nagy a Medusa-sánc (MFF, Medusae Fossa Formation) környékén. (Kép: Nature Communications / L. Ojha et al.)

Mindezt a por kémiai összetételére vonatkozó mérések is alátámasztják. A marsjárók korábbi mérései szerint a marsi por nagyon gazdag kénben és klórban, emellett jellegzetes benne a kén/klór arány. A NASA Mars Odyssey keringő szondáján működő gamma-spektrométer méréseit felhasználva megállapították, hogy a Medusa-sánc is gazdag kénben és klórban, továbbá a kén/klór arány ugyanakkora, mint másutt a marsi porban. Úgy tűnik, hogy nincs a Marson más olyan terület, amelyik ugyanezen kémiai jellemzőkkel rendelkezne. Mindez megerősíti, hogy a marsi por legnagyobb része a Medusa-sánc eróziójából ered.

Kapcsolódó cikkek:
Különleges kőzetformáció a Marson
A Curiosity is látja a marsi porvihart
A por veszélyei a Marson
Marsi porszem - rekordnagyítással

Kapcsolódó linkek:
Medusae Fossae: a marsi por legnagyobb forrása (Sky & Telescope)
A Johns Hopkins Egyetem sajtóközleménye
Az eredményekről beszámoló tudományos cikk (Nature Communications)