Indítása után 41 évvel a Voyager űrszondapáros második tagja is átlépte a helioszféra határát.
A kutatók már egy ideje számítottak erre az eseményre, ami végül november 5-e táján történt meg. A mérések eredményét a minap Washingtonban, az Amerikai Geofizikai Unió ott zajló őszi kongresszusán jelentették be – mintha csak erre az alkalomra időzítette volna a Voyager-2 a Nap „befolyási övezetének” elhagyását.
(Fantáziakép: NASA)
Az előző mondatban az idézőjel indokolt, hiszen nem mindegy, hogyan definiáljuk a Nap befolyási övezetét, avagy a Naprendszer határát. Mint azt öt évvel ezelőtt, amikor a Voyager-1 volt ilyen helyzetben, bővebben is kifejtettük, a Naprendszer határa gravitációs értelemben még igen-igen messze van. (Annak idején a Voyager-1 esetében ellentmondó eredmények láttak napvilágot, hogy valójában pontosan mikor is keresztezte a szonda a heliopauzát.) Most az történt, hogy a Napból származó elektromosan töltött részecskék által dominálta teret, a helioszférát hagyta maga mögött a veterán űrszonda. A helioszféra és a csillagközi tér határa a heliopauza. Ennek átlépéséről az űrszonda által detektált töltött részecskék hirtelen megváltozó tulajdonságai alapján értesültek a szakemberek a Földön.
A felső görbe a galaktikus kozmikus sugárzás, az alsó a Napból eredő töltött részecskék másodpercenként detektált mennyiségét mutatja az idő függvényében, a Voyager-2 szonda 2018-as mérései alapján. (Kép: NASA / JPL)
Maguk a mérési eredmények egészen más jellegűek, mint a Volyager-1 esetén voltak, de mivel a két szonda más-más irányban repül, s a naptevékenységi ciklus sem ugyanott tart, az lett volna igazán meglepő, ha a kutatók ugyanazt látják most is, mint akkor.
A projekt irányítói reménykednek abban, hogy a Voyager-2 még vagy egy évtizeden át folytatja a méréseket és az adatküldést, miközben a csillagközi térben folytatja útját, a Naptól távolodóban. Ezzel igazából egy teljesen új, izgalmas tudományos szakasz kezdődik meg a sokat látott űreszköz működése során. Most, hogy mindkét Voyager átrepült a heliopauzán, már két helyről is érkeznek helyszíni mérési adatok a csillagközi tér, a galaktikus kozmikus sugárzás töltött részecskéiről.
A Voyager-2 kilépett a csillagközi térbe. (Forrás: JPL)
Mindkét Voyager 1977-ben startolt, néhány hetes különbséggel. Elrepültek a Jupiter és a Szaturnusz mellett. A Voyager-2 meglátogatta még az Uránuszt és a Neptunuszt is, és csak azután vette az irányt kifelé a Naprendszerből. Az eltelt több mint négy évtized után is rendben működnek, és a reményeik szerint aktív állapotban megérhetik 50 éves indítási évfordulójukat is. Viszont a radioizotópos termoelektromos genetátoruk, amellyel egyrészt az elektromos teljesítményt, másrészt a fedélzeti műszerek és a hidrazin hajtóanyag fűtését biztosítják, a plutónium üzemanyag folyamatos bomlása miatt évente 4 W-ot veszít teljesítményéből. Emiatt a következő évek során, energiatakarékossági okokból, elengedhetetlen lesz egyes műszerek lekapcsolása.
Jelenleg a Voyager-2 mintegy 18 milliárd km távolságban repül tőlünk, rádiójelei 16 és fél óra alatt érnek el a Földre. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Voyager-1: a Naprendszerben vagy sem?
A Voyager űrszondák 30 éve
25 éve járt a Voyager-2 a Tritonnál
A Voyager-2 kilépett a csillagközi térbe (NASA)
A Voyager-2 a csillagközi térben (Space News)
Az Europa Clipper megvalósulhat, de a csökkenő politikai támogatás és a szakmai kételyek egyaránt az Europára leszálló szonda bizonytalan időre történő halasztása mellett szólnak.
