Bolygóvédelem és Föld-védelem

A Mars kutatásának alapvető kérdése: hogyan védjük meg a bolygót attól, hogy földi mikrobákkal szennyezzük be.

A NASA Perseverance marsjárója. (Fantáziarajz: NASA / JPL-Caltech)

Idén két ember alkotta szerkezet is eljut a vörös bolygó felszínére. A Perseverance rover már le is szállt, miközben Kína Tienven–1 szondája a bolygó körül kering, a leszállóegység várhatóan májusban ereszkedik le a felszínre. Mindkét küldetés céljai között szerepel az esetleges egykori marsi élet nyomainak keresése. E feladat teljesítéséhez azonban biztosnak kell lennünk abban, hogy az eszközök nem visznek magukkal földi eredetű szennyezést, vagyis olyan élő szervezeteket, amelyek ott elszaporodva örökre lehetetlenné tennék a valóban marsi élet megtalálását. Az elővigyázatosság mindenképp helyénvaló, elég, ha a 2019-ben vélhetően a Holdra jutott medveállatkák esetére emlékeztetünk.

A Perseverance számos kis tartályt vitt magával, amelyeket – ha minden jól megy – marsi talajmintákkal tölt meg. Komoly feladatot jelentett a kapszulák (bolygóvédelmi minőségű) tisztán tartása a startig. (Forrás: YouTube, NASA / JPL-Caltech)

Jó hír az, hogy a világűrjog többek közt a bolygóvédelemmel is foglalkozik, vagyis pontosan azzal, hogyan lehet megelőzni az idegen égtestek beszennyezését. Az elmúlt fél évszázadban az államok tartották is magukat ezekhez az előírásokhoz (pontosabban ajánlásokhoz), de ma már nem csak államok vesznek részt az űrtevékenység azon szektorában, amelyet érintenek a bolygóvédelem kérdései.

A bolygóvédelemnek két irányban kell működnie: oda és vissza. A terminológia nehezen követi a szerteágazó problémát (talán nem is érdemes minden mozzanatának külön nevet adni). A kérdés egyszerűbb része (fogalmilag legalábbis) az „oda” irányú bolygóvédelem, amikor az idegen égitesten feltételezett életet akarjuk eredeti állapotában megóvni. Ez esetben a bolygóvédelem (planetary protection) fogalma csak annyiban pontatlan, hogy a megelőző intézkedések nemcsak a bolygókat érintik, hanem a holdakat és apróbb égitesteket is. Ha ez a fajta bolygóvédelem tökéletesen működik, akkor a kutatók biztosak lehetnek abban, hogy a más égitesteken talált esetleges életnyomok valóban „földönkívüli” eredetűek, nem a Földről odahurcolt, és esetleg a környezet hatására módosult élőlényeket látják viszont. A „vissza” irányú bolygóvédelmet az egyszerűség kedvéért „Föld-védelemnek” nevezhetjük – erről volt szó például akkor, amikor az első három Apollo-küldetés Holdról visszatérő űrhajósait három hétre karanténba zárták. Ezzel kapcsolatban legfeljebb annyit érdemes pontosítani, hogy az angol terminológia (planetary defence) a kozmikus (élettelen) testek becsapódása okozta mechanikai pusztítás elleni védelmet, annak megelőzését is magában foglalja.

Az „oda” irányú bolygóvédelem legfontosabb lépése, hogy a bolygóközi űrszondákat a legszigorúbb követelményeknek eleget tevő tisztaterekben szerelik, amelyekben rendszeresen ellenőrzik, nincs-e jelen bármiféle biológiai szennyeződés. Mindamellett, néha meglepő felfedezések születnek, 2013-ban például két, egymástól 4000 km-re lévő laboratórium tisztaterében egy új baktériumfajt fedeztek fel, amely sehol másutt a Földön nem fordul elő. Ami a „vissza” irányt, azaz a Föld-védelmet illeti, abban ma már teljes a konszenzus, hogy a Hold mikrobáktól mentes, tehát a holdi minták nem fenyegetik a Földet. Sokkal elővigyázatosabbnak kell lenni azonban a marsi minták esetében, amelyeket a Perseverance remélhetőleg hamarosan összegyűjt, utána pedig már „csak” érte kell menni…

A baktérium (Tersicoccus phoenicis), amelyet két tisztaszobában is megtaláltak, de sehol másutt a Földön nem. (Kép: NASA / JPL-Caltech, CC BY)

A bolygóvédelem hosszú múltra tekinthet vissza. A COSPAR (Committee on Space Research) már az 1950-es évek elején tárgyalt a kérdésről, abban az összefüggésben, hogy a Holdra tervezett küldetések nem okoznak-e az égitesten a későbbi tudományos vizsgálatokat félrevezető vagy megnehezítő változásokat. Később a COSPAR kidolgozta bolygóvédelmi stratégiáját, amelyben a tudományos alapok áttekintése mellett ajánlásokat fogalmaztak meg. Ebben az égitesteket kategóriákba sorolják aszerint, hogy mennyire valószínű(tlen) rajtuk az élet jelenlegi vagy múltbeli előfordulása, ettől függően különböző szigorúságú intézkedéseket javasolnak. A magas kategóriákba sorolt égitestekhez induló küldetéseket alaposabban kell sterilizálni. Az ajánlások a küldetések végét is érintik, ez pecsételte meg például a Cassini sorsát, de emiatt tervezték, hogy júliusban véget érő alapküldetése befejeztével a Junót a Jupiter légkörébe vezetik, nehogy később beszennyezhesse az Europát vagy valamelyik másik holdat. (Később azonban a Juno átmenetileg legalább megmenekült: küldetését meghosszabbították.)

Fontos tudni, hogy mivel a COSPAR tudományos szervezet, ajánlásai jogi értelemben nem kötelező érvényűek, bár ettől függetlenül az érintettek fontosnak tartják és igyekeznek betartani őket. Egy fokkal nagyobb súlyú (mert államok közötti, de szankciókat szintén nem tartalmazó nemzetközi szerződés) az 1967-es Alapelvszerződés (Világűrszerződés, Outer Space Treaty), amely kimondja, hogy kerülni kell a világűr és az égitestek „veszélyes beszennyezését” (harmful contamination), noha a szerződés nem definiálja, mit értenek veszélyes szennyezésen. (Tekintettel arra, hogy a szerződés a hidegháború közepette született, gyanítható, hogy megalkotói nem a mikrobák behurcolására gondoltak. – B.E.)

Nixon elnök üdvözli az Apollo–11 karanténba zárt űrhajósait. (Kép: NASA)

Ma már nem csak államok folytatják az űrtevékenységet, hanem egyre nagyobb mértékben magáncégek is. A már említett esetben, amikor felmerült a gyanú, hogy talán medveállatkák kerülhettek a Holdra, szintén egy magáncég (SpaceIL) indította a szerencsétlenül járt űrszondát. Mindez nem jelenti azt, hogy a világűr teljesen kicsúszik a nemzetközi jog hatálya alól, hiszen a felbocsátó államok felelősséget vállalnak a joghatóságuk alá tartozó cégek űrtevékenységéért, tehát közvetve az állam a felelős a károkozásért. Ezért az államok általában megfelelő biztosítási garanciákhoz kötik az engedélyek kiadását. (Az anyagi felelősség áthárításának mechanizmusa tehát tiszta ügy, legfeljebb a kár mértékének számszerűsítésén lehet vitatkozni. Egy műholdban okozott kár esetén a helyzet egyszerű. Egy illegális bányászati céllal megsemmisített kisbolygó esetén a károkozás megállapítása sokkal bonyolultabb, nem is beszélve a számszerűsítéséről. Ha viszont a Marson létezne élet, és azt egy vállalkozás figyelmetlenségből, az ajánlások be nem tartása miatt vagy kapzsiságból bármilyen módon károsítja, akkor a kár felmérhetetlen és helyrehozhatatlan lenne. – B.E.)

Nehéz megjósolni, mit hoz a jövő. Tény, hogy a NASA a közelmúltban elfogadta korszerűsített bolygóvédelmi stratégiáját, nagyjából az Alapelvszerződés és a COSPAR ajánlások szellemében. Ugyanakkor felmerült az igény, hogy a magáncégek a rájuk nehezedő adminisztratív (szabályozási) terhek csökkentése érdekében kapjanak könnyítést. A javaslatot egyelőre elvetették, de támogatói valószínűleg nem adják fel. Tény, hogy a bolygóvédelem kérdésköre elsősorban (kizárólag) tudományos szempontból fontos. Márpedig a világűr meghódítása során más szempontok is felmerülnek, amelyek mellett a tudományos értékek és érdekek könnyen háttérbe szorulhatnak.

Kapcsolódó cikkek:
Bolygóvédelmi lazítás
Új bolygóvédelmi elvárások
Holdlakók (1. rész)
Holdlakók (2. rész)

Kapcsolódó linkek:
Marsi leszállások: hogyan védjük a bolygót a földi eredetű szennyezéstől? (Space.com)