Az Európai Űrügynökség (ESA) űrtávcsövét és kisbolygókutató szondáját a SpaceX rakétájával állíthatják pályára.
A szokatlan döntést a szokatlan körülmények indokolják: a február óta tartó orosz–ukrán háború miatt lehetetlenné vált az orosz Szojuz hordozórakéták használata, valamint az európai Ariane-6 bemutatkozása is várat még magára. Így az űrügynökség vezetői kénytelenek voltak megoldást találni arra, hogy az elkészülő tudományos űreszközeik időben elindulhassanak.
Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója október 20-án, az űrügynökség tanácsülése után tartott sajtótájékoztatóján számolt be a döntésről. Az Euclid űrtávcső 2023-ban, a Dart űrszonda által „meglőtt” kisbolygóhold, a Dimorphos és nagyobb társa, a Didymos kettős rendszerét meglátogató Hera pedig 2024-ben startolhat egy-egy Falcon-9 hordozórakétával.
Az Euclid a Nap–Föld rendszer külső Lagrange-pontja (L2) környezetében dolgozik majd. Feladata az égbolt egy jelentős részén a galaxisok és galaxishalmazok felmérése, a látható és infravörös tartományban. Az adatok segítségével a kutatók az univerzum két mindmáig rejtélyes öszetevőjének, a sötét anyagnak és a sötét energiának a titkait szeretnék megfejteni. Az Euclid eredetileg egy Szojuz rakétával indult volna Francia Guyanából, de ez már lehetetlen. (A másik Szojuzra szánt ESA küldetés, a földmegfigyelő EarthCARE egy Vega-C rakétán kap majd helyet.)
A kettős kisbolygót, beleértve a DART becsapódásának utóhatásait a helyszínen vizsgáló Hera tervezett hordozóeszköze egy Ariane-6 lett volna. A rakéta bemutatkozása azonban túl sokat késik, a startot pedig nem lehet halasztani. Ezért esett a Falcon-9-re, mint az indítási piacon a leginkább elérhető rakétára a választás. Az ESA nem tette közzé, hogy mennyibe kerülnek a SpaceX-nél lekötött startok, de Günther Hasinger, az ESA tudományos programjainak vezetője szerint „kedvező hatással” lesz a költségvetésre, hogy nem kell halogatni az indításokat, amíg elérhetővé nem válnak az európai rakéták.
A Hera kisbolygószonda Ariane-6 helyett Falcon-9 hordozórakétával indul 2024-ben. (Kép: ESA)
Ha már szó esik az Ariane-6 késéséről, érdemes megemlíteni, hogy az európai Galileo navigációs műholdrendszer további bővítése is esedékes. Legkésőbb 2023 végén vagy 2024 elején meg kell kezdeni a startok sorozatát, hogy ne sérüljenek a műholdrendszer meglevő képességei. Egyelőre az Ariane-6 a kiszemelt hordozóeszköz, de 2023 első felében döntést kell hozni, hogy mivel induljanak a következő európai navigációs holdak. A menetrend máris feszítettnek tűnik, hiszen Az első Galileo start az Ariane-6 második repülése lenne. A minap jelentették be, hogy a rakéta bemutatkozását Kourou-ból most 2023 negyedik negyedévére tervezik, de ehhez az kell, hogy jövő áprilisig teljesüljön három fontos, sikeres hajtóműteszteket is magukban foglaló fejlesztési mérföldkő.
Az októberben teljesen összeszerelt Ariane-6 tesztmodell és új indtóállás a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontban. (Kép: ESA / Manuel Pedoussaut)
A Mars felé indítandó, de az idei ablakot a háborús szankciók miatt elszalasztó ExoMars sorsáról az ESA novemberben esedékes miniszteri tanácsülésén várható döntés. A várható megoldás egy 2028-as start lesz, addig pedig újra meg kell építeni a leszálló modult és feltehetően a marsjárót is, amelyeket eredetileg az orosz partner készített. Ehhez persze plusz pénz kell, de hogy pontosan mennyi, az még nem világos.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Szűkülő rakétapiac
ExoMars: felfüggesztve
GYORSHÍR: Az oroszok távoznak Kourou-ból
Helyükre kerültek az Euclid műszerei
Készül az Euclid
32 perc
Didymos és Dimorphos
Halad a Hera tervezése
Galileo: szerződések aláírva
Várakozást felülmúló
Az ESA földmegfigyelési tervei (2. rész)
Az ESA két tudományos küldetése Falcon-9 rakétával indul (Space News)
Bár a Marson nemcsak a sarkvidékeken, hanem közepes szélességeken is található vízjég, az InSight mérései szerint a „trópusok” szárazak.
