A NASA nemrég eldöntötte, hogy a már úton levő kisbolygókutató űrszondája még az idén elrepül egy olyan apró főövbeli kisbolygó mellett, amely nem szerepelt az eredetileg meglátogatásra kiválasztott célpontok között.
Az utólag a programba illesztett megközelítés alkalmas lesz az űrszonda képességeinek első kipróbálására a gyakorlatban. A szóban forgó égitest a még név nélküli, 1999 VD57 jelzésű kisbolygó. Megközelítésére november 1-jén kerítenek sort. A lehetőség azután vetődött fel, hogy az űrszonda projektjében együttműködő francia kutató, Raphael Marschall (Nizzai Obszervatórium) mintegy félmillió kisbolygó pályájával vetette össze a Lucy pályáját, és kiderítette, hogy az 64 ezer km távolságban húzódik a 1999 VD57 mellett. Ez persze elég messze van érdekes mérések készítéséhez, de ahhoz elég közel, hogy érdemes legyen egy kis „kitérőt” tenni. A NASA májusban meg is kezdi azoknak a kisebb pályakorrekciós manővereknek a sorát, amelyekkel nem több mint 450 km-es távolságban tudják elreptetni a szondát az újonnan kiválasztott célpontja mellett.
Bár a névadásban illetékes Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bizottsága eddig még nem határozott e kisbolygó végleges elnevezéséről, a Lucy kutatócsoportjának vezetője, Hal Levison (Southwest Research Institute) beszámolt arról, hogy ők már saját szakállukra a Dinkinesh – most még nem hivatalos – néven emlegetik az égitestet. Ez Lucy, az Etiópiában 1974-ben megtalált, 3,2 millió éves Australopithecus lelet – nem mellesleg az űrszonda névadója – etióp elnevezése. Az eredeti csontok egyébként az Etióp Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.
Az 1999 VD57 (Dinkinesh) egy S-típusú, alig 800 m körüli átmérőjűre becsült égitest. Mérete hasonló a Bennu földközeli kisbolygóéhoz, amelyet a NASA OSIRIS-REx űrszondája látogatott meg, és a róla szerzett anyagminta idén érkezhet meg a Földre. A Lucy persze anyagmintát nem fog venni, nem erre a feladatra készült. Viszont érdekes eredményeket és képeket várnak az eddig közelről meglátogatott legkisebb főövbeli kisbolygónál végzett mérések nyomán. A közeli elrepülés fő oka mégsem ez, hanem egy technikai főpróba, amelynek során tesztelik, hogyan működnek a közeli
célpont pontos követésére szolgáló eljárások. Az is kérdéses, hogy az egyik nem teljesen kinyílt és rögzített napelemtábla hogyan befolyásolja az űrszonda precíz célkövetési képességét.
Fantáziakép a Lucy űrszondáról, amelyen az egyik napelemtáblát nem sikerült teljesen kinyitni. A NASA szakemberei nemrég felfüggesztették a próbálkozást a probléma megoldására. Az így megtermelhető villamos energia is elegendő az űrszonda minden tervezett feladatának ellátásához. Jövőre, amikor a Lucy visszatér a Föld közelébe, talán még újra kísérletezhetnek. (Kép: NASA / GSFC)
A novemberi elrepülés után 2025-ben egy másik, már korábban kiválasztott főövbeli kisbolygó, az 52246 Donaldjohanson is sorra kerül. (Ennek a neve is kapcsolódik az űrszonda névadásához, hiszen Donald Johanson volt az az amerikai paleoantropológus, aki Lucy maradványait felfedezte.) Az igazi (többszörös) célpont azonban egy sor, a Jupiter pályája mentén keringő ún. trójai kisbolygó lesz, 2027 és 2033 között. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Lucy: a hiba nem akadály
Úton a Lucy
Üzenet a jövőbe
A Lucy pályája
A NASA következő kisbolygó-szondái
Australopithecus és űrkutatás
A Lucy újonnan választott extra célpontja (Space News)
Űrszonda indul a Jupiter, egy másik a Psyche kisbolygó felé. Kisbolygómintával visszatér az OSIRIS-REx, és persze folytatódik a Hold „ostroma” – ilyenekre számíthatunk 2023-ban.
