Nem csak a látható fény tartományában dolgozó, de a rádiócsillagászokat is zavarják az alacsony pályás műholdseregek.
Egy nemrég az Astronomy and Astrophysics folyóiratban való megjelenésre elfogadott tanulmány szerint a LOFAR (Low-Frequency Array) rádióteleszkóp-hálózat méréseit zavaró interferenciát detektáltak a 110 és 188 MHz közötti frekvenciákon. Az elektromágneses zavarás a SpaceX Starlink alacsony pályás internetszolgáltató műholdjaiból ered, amelyek közül már több ezer kering a Föld körül.
A hollandiai központú LOFAR hálózattal a Starlink műholdaktól eredő zavaró interferenciát detektáltak a rádiócsillagászok. (Fantáziakép: Daniëlle Futselaar)
A kutatások során a LOFAR-ral megfigyelt 68 Starlink hold közül elég sokról, 47 darabról bebizonyosodott, hogy valamilyen alacsony frekvenciás rádiózavar forrása. Ez nem tévesztendő össze azzal a rádiósugárzással, amelynek révén a műholdak a földi terminálokkal kommunikálnak és szélessávú internetszolgáltatást nyújtanak az előfizetőknek. Abban a sávban, vagyis 10,7 és 12,7 GHz között a rádiós adatátvitelre engedéllyel rendelkeznek.
A LOFAR által detektált, a rádiócsillagászati méréseket zavaró interferencia jellege többféle volt. Bizonyos frekvenciákon keskeny sávszélességű jelek érkeztek, méghozzá olyan Starlink műholdakról, amelyek már elérték szolgálati pályamagasságukat. A még a startot követő pályaemelés és beüzemelés fázisában levű űreszközök ilyesmit nem produkáltak. A 143,05 MHz körül detektál keskenysávú jelről azt gyanítják, hogy közvetve a francia üzemeltetésű GRAVES (Grand Réseau Adapté à la Veille Spatiale) űrmegfigyelő radarrendszertől származik. A Föld körül keringő testek követésére szolgáló radar felbocsátott jelei a Starlink holdakról visszaverődnek, ezt lehet detektálni az érzékeny rádiócsillagászati műszeregyüttessel. Továbbá szélessávú zavaró jelek is érkeztek, a teljes vizsgált tartományban.
Ami a műholdak fedélzetéről érkező „saját” zavaró hatásokat illeti, azok feltehetően a fedélzeti alrendszerek elektromágneses interferenciáira vezethetők vissza. Különös módon arra – a földi használatú berendezésekre vonatkozó előírásokkal szemben – nincs érvényes nemzetközi szabályozás, hogy mennyire lehetnek zajosak a műholdak. A jelek szerint ideje volna ezt is szabályozni... A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) szabályozása szerint egyes (szűk) rádiófrekvencia-tartományok védettek a rádiócsillagászati megfigyelések céljából. A Starlink holdak zavarásai ezek közül a 150,05 és 153 MHz közötti tartományt érintik.
A mostani tanulmány egy újabb adalék annak a komplex kérdésnek a vizsgálatához, hogy a műholdseregek miféle káros hatással vannak a tudományos megfigyelésekre. Legalább azt lehet tudni, hogy min kéne javítani. A SpaceX mindenesetre igyekszik együttműködni a csillagászokkal, hogy lehetőleg minél kisebb károkat okozzanak a műholdjai a csillagászati méréseknek. Ugyanakkor számos más vállalat épít ki vagy tervez a közeljövőben kiépíteni nagy műholdseregeket. Szigorú szabályozás híján fennáll a veszélye, hogy a folyamatok ellenőrizetlenné válnak, a sok-sok kis műhold zavaró hatása pedig összeadódik. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Jobb híján
Rádiócsillagászat és műholdas navigáció
Rádiócsillagászat a Holdon?
A Starlink holdakról érkező rádiójelek zavarják a csillagászati méréseket (Space News)
A NASA egyelőre nem foglalkozik tovább a kis kettős űrszondával, miután a lehetséges kisbolygócélpontok a nagyobb Psyche szonda startjának 14 hónapos késése miatt elérhetetlenné váltak.
