Július első napján indult, a hónap végére meg is érkezett majdani állomáshelyére az ESA űrtávcsöve.
A 6 éves aktív élettartamra tervezett, a rejtélyes sötét anyag és sötét energia kutatására szánt, a galaxisok eddigi legkiterjedtebb és legpontosabb térbeli felmérését megcélzó űrtávcsövet a SpaceX Falcon-9 rakétájával bocsátották fel. Most az Európai Űrügynökség (ESA) közölte, hogy az űreszköz sikeresen megtette a másfél millió kilométert a Nap–Föld rendszer külső (L2) Lagrange-pontjáig. Ennek a speciális pontnak a környezetéből fogja majd a méréseit végezni, várhatóan 3 hónapon át tartó sikeres beüzemelése után.
A „megérkezés” persze nem teljesen szó szerint értendő. Ahogy azt tavaly januárban, a James Webb-űrtávcső (JWST) „ugyanide” való érkezése kapcsán részletesen megírtuk, az L2 librációs ponthoz küldött űreszközök nem pontosan abban a pozícióban tartózkodnak, sőt meglehetősen nagy amplitúdójú pályán keringenek körülötte. A lényeg, hogy nagyjából a Napot és Földet összekötő egyenes mentén, vagyis három fényes, zavaró égitestet (Nap, Föld, Hold) a „hátuk mögött” tudva végezhessék méréseiket érzékeny csillagászati távcsöveikkel, miközben a pálya tartására nem kell túl sok hajtóanyagot felhasználniuk, kommunikációs antennáikat pedig a Föld felé fordíthatják.
Animáció az Euclid mozgásáról (zöld) az L2 Lagrange-pont térségében. Kékkel a JWST, sárgával az ESA Gaia asztrometriai űrtávcsöve pályái is láthatók. Mindegyikük állomáshelye a világűrnek ez az égi mechanikai szempontból különleges, űrtávcsövek számára ideális szeglete. (Forrás: ESA / Gaia / DPAC, CC BY-SA 3.0 IGO)
A JWST és az Euclicd ún. halo pályája az L2 körül kifejezetten nagy kiterjedésű. Az Euclid például 400 ezer és 800 ezer km közötti távolságokban tartózkodik majd magától a Lagrange-ponttól. Nagyjából fél évbe telik, míg egy teljes pályát leír az L2 körül. A Gaia ún. Lissajous-pályája legfeljebb 350 ezer km-ig távolítja el a szondát a Lagrange-ponttól mérve. Csak hogy a méreteket érzékeltessük, ez alig valamivel kisebb, mint a Hold–Föld távolság. Van tehát itt bőven hely az űrszondáknak, nem kell amiatt aggódni, hogy a gyakorlatban bármilyen módon is zavarnák egymást vagy összeütköznének. Például a Gaia és a JWST egymástól mért távolsága 400 ezer és 1,1 millió (!) km között változik, miközben mindkettő rója a maga pályáit. A lényeg, hogy nem az L2 pontban, hanem annak környezetében működnek, méghozzá nem is akármilyen kis környezetében.
Kapcsolódó cikkek:
Elindult az Euclid
Megérkezés, de hova?
Hol van a Gaia?
Megérkezett állomáshelyére a Gaia
MEGFEJTÉS: Lagrange-pontok
Kapcsolódó linkek:
Az Euclid űrtávcső megérkezése (ESA)
Nem csak a látható fény tartományában dolgozó, de a rádiócsillagászokat is zavarják az alacsony pályás műholdseregek.
