Lassan fogy a NASA legrégebb óta működő űrszondája, a Voyager–2 ereje. Az energiával való takarékoskodás érdekében kikapcsolták a szonda egyik műszerét.
A Voyager–2 a távoli világűrben. (Fantáziarajz: NASA / JPL)
A NASA október elején jelentette be, hogy a kényszerű takarékoskodásnak a szonda plazmatudományi műszere esett áldozatul. A takarékossági intézkedésre azért volt szükség, mert a küldetés irányítói szeretnék, ha szondával még a 2030-as években is kapcsolatot tudnának tartani, és hozzájutnának bizonyos mérési eredményekhez.
A Voyager–1 és –2 pályája az óriásbolygók térségében. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
A két Voyager szonda 1977 őszén indult az óriásbolygók felderítésére, kihasználva azok kedvező egymáshoz viszonyított helyzetét. A Jupiter és a Szaturnusz mellett mindkét szonda elrepült, az Uránusz és a Neptunusz mellett azonban csak a Voyager–2, mindeddig ez volt az egyetlen űrszonda, amely ezt a két óriásbolygót közelről vizsgálhatta, igaz, csak mellettük elrepülve. A Voyager–1 plazmaműszerét már 2007-ben kikapcsolták, a másik szondán működő párjával viszont döntő jelentőségű méréseket sikerült végrehajtani, amikor a Voyager–2 elérte a helioszféra határát, az úgynevezett heliopauzát. (Amint korábbi cikkeinkben (itt és itt) beszámoltunk róla, a Voyager–2 2018 végén lépte át a helioszféra határát, akkor a távolsága még „csak” 18 milliárd km volt.) A Voyager–2 jelenleg mintegy 138 csillagászat egység, azaz 20,5 milliárd km távolságban mozog, vagyis kilépett a helioszférából, abból a burokból, amelyen belül a Nap mágneses tere megvéd bennünket az intergalaktikus elemi részecskéktől.
Mindkét szonda magával vitte az „emberiség üzenetét”, amelyet hanglemez formájában rögzítettek, arra az esetre, ha a feltételezett földönkívüliek valamilyen csoda folytán ráakadnának a csillagközi térben sodródó szondára. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
A Voyagerek plazmafizikai műszere (PLS, Plasma Science) négy „csészéből” áll, amelyek közül három a Nap irányába néz, a negyedik pedig ezekre merőlegesen áll. Ezzel a műszerrel sikerült 2018-ban kimutatni a napszélből eredő részecskék számának drámai csökkenését, ami a helioszféra határának átlépését jelezte. A negyedik „csészével” negyedévenként egyszer az intersztelláris közegből érkező részecskék számát mérik, de ehhez a méréshez a szondát meg kell forgatni a Nap felé néző tengelye körül. A manőverhez az értékes hidrazin üzemanyagból kell valamennyit elhasználni, ám az üzemanyagra sokkal nagyobb szükség van ahhoz, hogy a szonda helyzetét stabilizálják, és fenn tudják tartani a kommunikációs kapcsolatot a NASA mélyűri hálózatával (DSN, Deep Space Network). A plazmamérések üzemanyagigénye fontos szempont volt, amikor éppen ennek a berendezésnek a kikapcsolása mellett döntöttek.
A plazmaműszer a képen felénk néző oldalán a három, a Nap felé forduló „csészével”, balra felt pedig a negyedik, az intersztelláris részecskéket gyűjtő detektorral. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MIT)
Mindkét Voyager szonda energiaellátásáról radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) gondoskodik. Az eszközben az energiát radioaktív plutónium–238 szolgáltatja, amelynek felezési ideje 87,7 év. A szonda indításakor az RTG 470 watt elektromos teljesítményt adott le, ami a plutónium bomlása miatt évente körülbelül 4 wattal csökken.
A Voyager–2 indítása előtt a NASA laboratóriumában. (Kép: NASA)
A NASA szeptember 26-án küldte el a szonda irányába a PLS berendezés kikapcsolására vonatkozó parancsot, amely a Voyager óriási távolsága miatt fénysebességgel haladva is csak 19 óra elteltével érte el a szondát. A fedélzeten bekapcsolva maradt többi műszer az intersztelláris közeg tulajdonságait vizsgálja, többek közt a plazmahullám alrendszerrel a napkitörések után a szonda közelében elhaladó plazmahullámokat, a plazma sűrűségének változásait vizsgálják.
A jelenleg a déli égbolt Páva csillagképe irányába tartó Voyager–2 mindaddig folytatja a helioszférán kívüli térség fizikai vizsgálatát, amíg azt a műszereinek állapota és a fedélzetén rendelkezésre álló, de egyre fogyó energia lehetővé teszi.
A programban részt vevő vezető kutatók visszaemlékezése a Voyager szondák küldetésére, jelentőségére. (Forrás: YouTube, NASA Jet Propulsion Laboratory)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Plazmakilövellések a Jupiter körül
Szupererő a Voyagereknek
Archív kincsek
Üzenet a jövőbe
A heliopauza, ahogy a Voyager–2 látta
A Voyager-2 is a csillagközi térben
A negyven éves Voyager és az üzenetküldés problémái
Voyager-1: a Naprendszerben vagy sem?
Lekapcsolták a Voyager–2 egyik műszerét (Sky and Telescope)
A Voyager szondák honlapja (NASA)
NASA Turns Off Science Instrument to Save Voyager 2 Power (NASA)
Augusztusban lekapcsolták, november elején belépett a sűrű légkörbe a NASA sokat szolgált infravörös űrtávcsöve.
