Kimutatták, hogy a COVID-járvány közvetett hatása (talán) még a Holdon is érzékelhető volt.
A Daily Mail brit bulvárlap cikke a Holdon megfigyelt változást drámainak nevezi. Hogy a jelző mennyire túlzó, azt döntsék el az olvasók. Kétségtelen, hogy a vizsgálatot végző kutatók szóhasználata a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society: Letters folyóiratban megjelent tanulmányukban sokkal mértéktartóbb, ami érthető, hiszen ha a változás valóban drámai mértékű lett volna, akkor nem lett volna szükség az alapos tudományos elemzésre. Más kérdés persze, hogy a kétségtelenül érdekes jelenség kimutatásának köszönhetően „ment-e a világ elébb”.
Mindannyian emlékszünk még a világjárvány miatti lezárásokra, korlátozásokra, a megszokott emberi tevékenység jelentős mértékű csökkenésére. A kutatók azt állapították meg, hogy 2020 áprilisában és májusában a korábbi és későbbi hónapokkal összehasonlítva kimutathatóan csökkent a Hold felszínének hőmérséklete. Feltételezésük szerint nem véletlen egybeesésről van szó, hanem a két jelenség összefügg egymással: a lezárások idején a közlekedés leállása és az ipari termelés csökkenése miatt kevesebb üvegházhatású gáz került a földi légkörbe, ami végső soron a holdfelszín éjszakai hőmérsékletének csökkenését okozta.
A holdfelszín hőmérsékletét 2017–2023 között a NASA LRO szondáján működő infravörös detektor mérései alapján, a képen jelölt hat pontban vizsgálták. Az egyes helyszíneken 900–2500 km2 közötti területeket vizsgáltak. Ügyeltek arra, hogy a területeken a felszín albedója és érdessége hasonló legyen. Két vizsgált helyszín a Viharok óceánja (1, 2, Oceanus Procellarum), míg egy-egy a Derültség tengere (3, Mare Serenitatis), az Esők tengere (4, Mare Imbrium), a Nyugalom tengere (5, Mare Tranquilitatis, illetve a Válságok tengere (6, Mare Crisium) területén található. (Kép: Prasad & Ambili, 2024)
A vizsgálatot két indiai kutató végezte az ahmedabadi Fizikai Kutatólaboratóriumban. A Hold Föld felé néző oldalának hat pontjában a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondájának infravörös tartományban a Diviner sugárzásmérővel (DLRE, Diviner Lunar Radiometer) végzett mérései alapján vizsgálták a holdfelszín hőmérsékletét a 2017–2023 években. Az adatsort elemezve azt vették észre, hogy 2020 áprilisában és májusában a mért felszíni hőmérsékletek 8–10 kelvinnel alacsonyabbak voltak a korábban és később tapasztaltnál. Ebben az időszakban mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet a Viharok óceánja egyik helyszínén, 96,2 kelvint, míg ugyanez a terület 2022-ben csak 131,7 K-ig hűlt le. [A Hold egyenlítői és közepes földrajzi szélességű területein az átlagos éjszakai hőmérséklet 89,8 K (–183 °C), a nappali hőmérséklet pedig 380 K (107 °C.) A diagramról is leolvasható, hogy a vizsgált hat, bazaltos, tehát az átlagosnál sötétebb kőzettel borított területen a hőmérséklet mindvégig magasabb az átlagosnál.]
A NASA 2009 óta a Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondáján működő Diviner infravörös sugárzásmérő (Diviner Lunar Radiometer). A műszerben két azonos, három-három tükörrel dolgozó, 4 cm apertúrájú távcső működik. Az A távcső (balra) két kalibrációs célokat szolgáló csatornán kívül három, 8 µm hullámhossz körüli keskeny sávban és egy 13–23 µm közötti széles sávban végez méréseket. A B távcső (jobbra) három széles, távoli infravörös (25–500 µm között) sávban végzi a méréseket. A műszer burkolata gondoskodik a Diviner nagyjából állandó hőmérsékleten tartásáról, a napfényt visszaverő, fényes, külső borítás alatt több teflonréteg biztosítja a hőszigetelést. (Kép: NASA / JPL / UCLA)
A kutatók véleménye szerint a 2020 tavaszi hőmérséklet-csökkenést – közvetve – a COVID-járvány miatti lezárások okozhatták. Adataik szerint 2020 áprilisában a világ népességének mintegy felét érintették valamilyen formában a lezárások. Emiatt jelentősen csökkentek a szén-dioxid kibocsátásával járó tevékenységek, elsősorban a közlekedés, az ipar és a bányászat, egyes adatok szerint 2019-hez viszonyítva 2020 áprilisában 17%-kal kisebb volt a CO2 emisszió. Emiatt csökkent a Földön az üvegházhatás, következésképp az átlaghőmérséklet, és a bolygónk által a világűrbe kibocsátott sugárzás mennyisége. A CO2 emissziójának csökkenése miatt csökkent a felhőzet mennyisége, nőtt a Föld átlagos albedója, ami a visszavert sugárzás mennyiségét is csökkentette. A Földről visszaverődő, illetve a Föld által kibocsátott termikus sugárzás következtében kevésbé hűl le a holdi éjszakákon a felszín, ha viszont a Földről jövő sugárzás gyengül, akkor erősebb a lehűlés.
A Diviner műszerrel a vizsgált időszakban a hat kiválasztott helyszínen mért éjszakai felszíni hőmérsékletek. Kétségtelen, hogy 2020. április-májusában a hőmérsékleti értékek mind a hat helyszínen valamivel alacsonyabbak a korábban és később mért értékeknél, az adatok szórása azonban meglehetősen nagy. (Kép: Prasad & Ambili, 2024)
A szerzők megvizsgáltak egyéb lehetséges hatásokat, például évszakos változásokat vagy a naptevékenység hatását, de arra a következtetésre jutottak, hogy a megfigyelt csökkenésre a legkézenfekvőbb magyarázat a Föld sugárzásának a lezárások miatti csökkenése. Azt viszont elismerik, hogy a jelenség megerősítéséhez további vizsgálatokra lenne szükség. Ha viszont az összefüggés bebizonyosodna, akkor a Holdra telepítendő obszervatóriumok hasznos segítséget nyújthatnának a Föld globális éghajlatának vizsgálatában.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Temperált gödrök
A Hold geológiai térképe
Évekkel ezelőtti pofon
Úton az amerikai holdszonda
A Holdig érhetett a COVID-lezárások hatása (Daily Mail)
LRO Diviner Lunar Radiometer Experiment (UCLA)