Mérföldkőhöz érkezett a NASA következő nagy űrtávcsövének építse, a főtükröt és a segédtükröket tartalmazó optikai egységet összeépítették a hardver többi részével.
Mérnökök és technikusok százainak évekig tartó munkája eredményeképpen egységes egésszé áll össze a NASA Nancy Grace Roman-űrtávcsöve (Roman-űrtávcső), az űrtávcsövek következő generációjának zászlóshajója, amelynek fő feladata a sötét anyag keresése, a galaxisok kialakulásának tanulmányozása, az exobolygók vizsgálata és az infravörös asztrofizikai kutatás lesz.
A NASA optikai mérnöke ellenőrzi a Nancy Grace Roman-űrtávcső főtükrének felületét. (Kép: NASA / Chris Gunn)
A távcső lelke az optikai egység (OTA, Optical Telescope Assembly), amelyet az L3Harris Technologies vállalat tervezett és épített, és amelyet november elején szállítottak a cég telephelyéről, Rochesterből (New York állam) a NASA greenbelti (Maryland) Goddard Űrközpontjába. Az egység a csúcstechnológiát képviselő főtükrön kívül kilenc további segédtükröt, valamint az összehangolt működésükhöz szükséges bonyolult elektronikus rendszert tartalmazza.
A Nancy Grace Roman-űrtávcső optikai egységét a közelmúltban szállították át a NASA legnagyobb tisztaszobájába, amely a Goddard Űrközpontban (Greenbelt, Maryland) működik. (Kép: Future)
A Roman-űrtávcső minden szempontból felülmúlja a több mint három évtizede a Föld körül keringő, és még mindig kiválóan dolgozó Hubble-űrtávcső (HST) teljesítőképességét, ugyanakkor kiegészíti a 2021-ben indított James Webb-űrtávcső kutatásait. Emellett a Roman-űrtávcső technológiai megoldásai és tudományos céljai fontos lépést jelentenek a következő nagy űrtávcső, a lakható bolygókat kereső Habitable Worlds Observatory (HWO) megvalósítása felé.
A Roman-űrtávcső nagy látószögű műszere (WFI, Wide Field Instrument) 300 megapixeles kamera lesz, amely jóval nagyobb látómezejű a korábbi, hasonló eszközöknél. Emellett a távcső extrém alacsony hőmérsékleten fog dolgozni, ezáltal minimálisra csökkentik az infravörös észleléseket zavaró, magából a távcsőből eredő, belső sugárzást, így halványabb, távoli égitestek is észlelhetővé válnak. A műszer látómezeje több százszorosan meghaladja a HST-ét, továbbá a Roman-űrtávcső a HST-nél sokkal gyorsabban tud átállni új célpontokra. A Roman-űrtávcső egyik fő tudományos projektje az égbolt 2000 négyzetfokos területének (ez a teljes égbolt 5%-a) részletes, hét hónapon át tartó felmérése lesz (High Latitude Wide Area Survey). A Roman-űrtávcső teljesítőképességére jellemző, hogy egy ekkora égboltterületet a HST vagy a JWST csak néhány évszázad alatt tudna ilyen részletességgel felmérni. A készülő távcsőre már felszerelték azt a koronagráfot is, amelyik a csillagok fényét kitakarva észlelhetővé teszi a közelükben látszó, sokkal (akár 100 milliószor) halványabb exobolygókat, és különösen éles képet alkothat a távoli galaxisokról.
Miután a Roman-űrtávcső optikai egysége megérkezett a Goddard Űrközpontba, azt a tisztaszobában összeépítik a távcső többi elemével. (Kép: NASA / Chris Gunn)
A NASA közleménye szerint a távcsövön már végrehajtották az egy hónapig tartó, vákuumban végzett termikus tesztelést, és meggyőződtek arról, hogy a Roman-űrtávcső az elvárásoknak megfelelően a világűr körülményei között is a fok törtrésze pontosságával tudja szabályozni saját hőmérsékletét, ami elengedhetetlen a nagyfelbontású felvételek készítéséhez. Következő lépésként az optikai egységet a távcső vázába integrálják. A közreműködők szerint a munkával tartani tudják az ütemtervet, így nem lesz akadálya annak, hogy 2027 elején a SpaceX Falcon Heavy rakétájával pályára állítsák a Roman-űrtávcsövet. Az űrtávcső – akárcsak a JWST – a Nap–Föld-rendszer L2 Lagrange-pontja körüli halo pályán fog dolgozni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Újra a jövő űrtávcsöveiről
A HST várható sorsa
A Falcon Heavy-t választották
A nagy űrtávcsövek jövője
A jövő űrtávcsövei
NGRST
Elkészült Nancy Grace Roman-űrtávcső „szeme” (Space.com)