Egyes kutatók felvetették, hogy egykor ősi óceánok létezhettek a Vénuszon, az újabb bizonyítékok szerint azonban a bolygó története legnagyobb részében száraz volt.
Bár a Vénuszt a Föld ikertestvérének szokták nevezni, valójában közel azonos méretükön kívül nincs más hasonlóság a két bolygó között. Ma a Vénusz pokoli világ, 460 °C-ot meghaladó felszíni hőmérséklettel, 92 atmoszféra légnyomással (ekkora nyomás uralkodik a földi óceánokban 900 méter mélységben), a szén-dioxid légkörben pedig kénsavcseppekből álló felhőkkel. A csillagászok heves vitát folytatnak arról, vajon mindig ilyen pokoli hely lehetett-e a Vénusz. Legújabban a Cambridge-i Egyetem (Egyesült Királyság) három kutatója a Nature Astronomy folyóiratban fejtette ki álláspontját. A kutatók Tereza Constantinou PhD-hallgató vezetésével a Vénusz jelenlegi légköréből kiindulva próbálták rekonstruálni a múltbeli légkört, abból kiindulva, hogy a légkört alkotó gázok a vulkáni tevékenység következtében kerültek ki a bolygó belsejéből, így összetételük elemzése felvilágosítást adhat a bolygó mélyen fekvő rétegeinek összetételéről.
A Vénusz felszínének számítógéppel előállított 3D modelljén a Mat Mons térsége, a bolygó vulkanikusan egyik legaktívabb területe látható. A térbeliség kiemelése érdekében a függőleges kiterjedést 10-szeresére növelték. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
A Vénusz múltjára vonatkozóan két rivális elmélet létezik. Az egyik szerint a bolygó felszínét valaha kiterjedt óceánok borították, amelyek vize – egyenletesen szétterítve – 500 méter vastag rétegben boríthatta az égitestet. Ezután kezdtek működni a Vénusz vulkánjai, amelyek nagy mennyiségben bocsátottak a légkörbe üvegházhatású gázokat, szén-dioxidot és kén-dioxidot. Ennek következtében a felszíni hőmérséklet rohamosan nőtt, a víz elpárolgott, majd megszökött a világűrbe. A másik elképzelés szerint a Vénusz mindig is túl forró volt ahhoz, hogy folyékony víz létezzék a felszínén, és ha volt is valamikor víz a felszínén, az az előzőekhez hasonló módon megszökött.
A brit kutatók kiszámították, milyen ütemben tűnik el a légkörből a víz, a szén-dioxid és a karbonil-szulfid (szén-oxid-szulfid). Megvizsgálták azt is, milyen kémiai reakciók lépnek fel a vénuszi légkör gázai és a bolygó felszínét alkotó anyagok között, az égitest légkörének stabilitásához ugyanis az onnan távozó gázoknak valahonnan pótlódniuk kell. Vizsgálataik eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy a Vénusz vulkánjai által kibocsátott gázok legfeljebb 6%-a víz. Következésképp, a bolygó belseje túl száraz ahhoz, hogy bármikor a múltban nagy mennyiségű víz került volna a felszínre. Constantinou azt is hozzátette, hogy ha soha nem voltak kiterjedt óceánok a bolygón, akkor azt is nehéz elképzelni, hogy valaha a földihez hasonló élet létrejöhetett.
A Sif Mons térség aktív vulkáni régiójában (piros körvonallal kiemelve) kölcsönhatás alakulhat ki a Vénusz belseje és légköre között. (Kép: Davide Sulcanese / IRSPS - Università d'Annunzio)
Más kutatók kétségeiket fejezték ki. James Holmes (Open University, szintén Egyesült Királyság) szerint az eredményeket befolyásoló egyes részletek továbbra is bizonytalanok, például a légkör mélyebb rétegeinek pontos összetétele és a vulkáni tevékenység jelenlegi intenzitása. Ezekre a nyitott kérdésekre a jövő Vénusz-kutató küldetései, a NASA VERITAS és DAVINCI, illetve az ESA EnVISION szondái adhatnak választ.
Megfogalmazódnak még határozottabban ellentétes vélemények is. Richard Ghail (University of London) cambridge-i kollégái kiinduló feltevéseit kérdőjelezi meg, nevezetesen hibásnak tartja a Vénusz felszínének eróziójára vonatkozó feltevésüket. Szerinte amennyiben Constantinou csoportja túlbecsülte a karbonil-szulfid és a szén-dioxid mennyiségét, akkor a vízhez képes kisebb ezeknek a molekuláknak az aránya, ezért a légköri egyensúly fenntartásához Constantinou és kollégái becslésénél több víznek kell a légkörbe kerülnie a bolygó belsejéből. Véleménye szerint a kénciklus jelentőségét alábecsülték, márpedig az a mechanizmus karbonil-szulfidot képes a felszíni, kénben gazdag ásványokból a légkörbe juttatni. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A legősibb és legnagyobb
Meglepő képek a Vénuszról
Működnek-e a Vénusz vulkánjai?
A foszfin nyomában
Hogyan mutathatók ki a Vénusz rengései?
Mégsem lehettek ősi óceánok a Vénuszon (Sky & Telescope)
A NASA Vénuszhoz indítandó VERITAS szondája három év késést már „összeszedett”, most remélik, hogy elkerülhető a további másfél éves csúszás.
