Ismét újabb tervek

A NASA leköszönő főigazgatója újabb terveket hagy utódjára arról, hogyan kellene a Földre hozni a Perseverance marsi kőzetmintáit.

A marsi minták földi vizsgálatának tudományos jelentőségét aligha kell bizonygatni, annál is inkább, mert egyesek szerint a marsjárók helyszíni vizsgálatai nem is alkalmasak a legfontosabb tudományos kérdések megválaszolására. A Perseverance tavaly nyárig 25 mintát gyűjtött össze a vörös bolygón, majd mintegy fél év szünet után folytatta a munkát és január végén a 26. minta is tubusba került. A kincset érő por- és kőzetminták tehát gyűlnek a Mars felszínén, ezeket már „csak” el kellene hozni a Földre. A feladat nem egyszerű, amint az korábbi cikkeinkből is kiderül (lásd lent).

A bolygó körül keringve a marsi talajmintákra várakozó Mars Sample Return Orbiter, amely az eredeti tervek szerint elhozta volna a Perseverance mintáit a Földre. (Kép: NASA / ESA / JPL-Caltech / GSFC / MSFC)

A legújabb fejlemény az, hogy Bill Nelson, a NASA azóta már leköszönt főigazgatója január 7-én sajtótájékoztatót tartott, ahol két lehetséges megoldás lehetőségét vázolta fel. Kérdés persze, miként vélekedik majd ezekről hivatalba lépése után a NASA kijelölt új vezetője, Jared Isaacman.

Mint emlékezetes, a Perseverance marsjáró négy évvel ezelőtt érkezett meg a Marsra. Azóta 32,57 kilométert tett meg a bolygó felszínén, miközben sorra gyűjtötte a mintákat. A megtöltött tubusok többségét a Mars felszínének pontosan dokumentált helyein hagyják (lásd a Perseverance mintáinak honlapján), kisebb részüket a marsjárón helyezik el. A Perseverance 43 tubust vitt magával, a kitűzött cél az, hogy ezek közül 30 darab – megtöltve – jusson vissza a Földre.

Néhány, kőzetmintákkal megtöltött tubus már a Mars felszínén várja, hogy értük jöjjenek. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Az eredeti tervek szerint az ESA közreműködésével, bonyolult forgatókönyvet követve a 2030-as évek közepére érkeztek volna meg a Földre a megtöltött tubusok. Ez a terv azonban – részben anyagi okokból – meghiúsult. A 2023-ban készült „évtizedes előretekintő tanulmány” 5–7 milliárd dolláros költséggel szabad utat adott volna a küldetésnek, egy későbbi tanulmányban azonban 8–11 milliárd dollárra becsülték a költségeket, illetve alternatívaként felmerült a minták érkezési időpontjának eltolása a 2040-es évekre. A javaslat elakadt, ezért a NASA a küldetés tervének átdolgozását kérte saját kutatóközpontjaitól és az érintett ipari szereplőktől, a megoldási lehetőségek elemzésére pedig bizottságot hozott létre (Mars Sample Return Strategic Review team). Tavaly szeptemberben a NASA bejelentette, hogy a felhívásra 11 válasz érkezett, ezek közül kettőt ismertetett az idén januári sajtótájékoztatón Bill Nelson főigazgató és Nicky Fox, a NASA tudományos küldetésekkel foglalkozó részlegének vezetője.

A Perseverance 2024 végén kikukucskált a Jezero-kráter peremén túlra. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az első változat már kipróbált technológiát használna, a „légi darut”, amely a Curiosity és a Perseverance leszállításáról is gondoskodott. A másik változat szerint a NASA megbízna egy magánvállalatot egy új leszállóegység fejlesztésével. Hogy melyiket, az egyelőre nem derült ki, de a SpaceX, a Blue Origin és a Rocket Lab egyaránt szóba jöhet. Bármelyik változatot fogadnák is el, a leszálló platform radioizotópos energiaforrást használna, mint ahogy a Curiosity és a Perseverance is. A mintákkal a Marsról felszálló rakéta, a Mars Ascent Vehicle mindkét változatban szerephez jutna, tehát a két megoldás közötti lényeges különbséget csak az eltérő leszállási módszer jelenti. Nelson szerint az első változat költsége 6,6–7,7 milliárd dollár között lenne, a második valamivel olcsóbb, 5,8–7,1 milliárd dollár közötti összegből lenne megvalósítható. A két változat közötti döntés azonban csak 2026-ban várható. Mindkét változatban számítanak az ESA által készítendő visszatérő szondára, amely 2030-ban indulhatna. Ebben az esetben a minták 2035–2040 között érkeznének a Földre.

A mintákat a Mars Ascent Vehicle szállította volna a Mars körül várakozó szondához. Talán az eszköz a jövőben is szerephez juthat. (Fantáziarajz: NASA)

A NASA-nál számba veszik azt a lehetőséget is, hogy az egyre tolódó határidők következtében a marsi minták Földre hozásával Kína megelőzheti az Egyesült Államokat. Mint emlékezetes, Kína sikeresen hozott talajmintát a Holdról, 2021-ben marsjárót küldött a vörös bolygóra, idén pedig egy kisbolygóról anyagmintát hozó küldetés, a Tienven–2 indítását tervezik. Kína tehát rendelkezik azzal a technológiával, amellyel a Marson saját eszközeivel gyűjtött mintáit a Földre tudná hozni. Bill Nelson mindenesetre hozzátette, hogy a NASA „a várható eredmények maximalizálása érdekében tudományos alapossággal kiválasztott helyszínekről történő mintavételezése” nem azonos súlycsoportba tartozik, mint a kínaiak „odarohanunk, összekaparunk valami és visszarohanunk” jellegű, lehetséges küldetése. (Bár a NASA volt vezetőjének odaszúrását inkább a „savanyú a szőlő” esetének minősíthetjük. – B.E.)

A Perseverance fúrómagjainak közelképe. Ezeket a mintákat a marsjáró 2021 szeptembere és 2024 júliusa között gyűjtötte. (Forrás: NASA Jet Propulsion Laboratory)

Kapcsolódó cikkek:
Gondoljuk újra a Mars-programot!
Újratervezés
Alkalmatlan marsjárók
Az első minta
ESA-s rover nélkül
Megvan a Perseverance első kőzetmintája
Meghiúsult mintavétel a Marson
Bolygóvédelem és Föld-védelem
Mars 2020 (2. rész)

Kapcsolódó linkek:
A NASA új tervei a marsi minták hazahozatalára (Sky & Telescope)
A Perseverance által gyűjtött minták honlapja (NASA)