A Földet vagy a Holdat?

A legújabb számítások szerint a 2024 YR₄ kisbolygó nem fogja eltalálni a Földet. A Hold azonban nem érezheti ennyire biztonságban magát.

A közelmúltban néhány héten keresztül a 2024 YR₄ kisbolygót illette a második legfenyegetőbb égitest kétes dicsősége. Az újabb pályaszámítások eredményeképpen szerencsére a Földet érő becsapódás – korábban 3% körülire becsült – valószínűsége gyakorlatilag nullára csökkent, annak azonban továbbra is van némi esélye, hogy az égitest 2032. december 22-én eltalálja a Holdat.

A kisbolygó mérete a becslések szerint 40–90 méter körüli lehet; egy ekkora test becsapódása sűrűn lakott területen regionális katasztrófát okozhat, ezért az elmúlt hetekben a csillagászok több óriástávcsővel (Kanadai–francia–hawaii távcső a Hawaii-szigeteken, Magdalena Rich Obszervatórium Új-Mexikóban, ESO VLT Chilében) figyelték az égitestet, hogy minél pontosabban ki tudják számítani a pályáját. Erőfeszítéseik eredményeképpen a Földet érő becsapódás valószínűsége 3,1%-ról egy milliomod rész (10^-6) alá csökkent, miközben a Hold esetében 1–2% között maradt.

Ilyen, vagy ehhez hasonló lehet az a kisbolygó, amelyik korábbi hírek szerint becsapódással fenyegette a Földet. (Fantáziarajz: N. Bartmann / ESA / Webb / ESO / M. Kornmesser és S. Brunier / N. Risinger)

A Holdba csapódás veszélyt nem jelent, tudományos szempontból viszont izgalmas lehetőség lenne, bármily csekély is az esélye. A becsapódás megfigyelése a kisbolygó, illetve a Hold mélyebben fekvő rétegeire vonatkozóan is értékes információkat nyújtana. A becsapódás dinamikájának vizsgálata ugyanakkor segítene az esetleges későbbi kisbolygó-eltérítő küldetések tervezésében.

A különböző űreszközök az elmúlt évtizedekben már számos becsapódást figyeltek meg a Holdba, de azok véletlenül észrevett események voltak. Ám ha a 2024 YR₄ találná el kísérőnket, akkor az esemény pontosan kiszámítható időpontban és helyen történne, így minden erőnket a szemünk láttára bekövetkező jelenség megfigyelésére lehetne összpontosítani, sőt a becsapódást megelőzően célzottan különböző műszereket, például szeizmométereket lehetne a Holdra telepíteni. Ha a 2024 YR₄ valóban eltalálná a Holdat, akkor pontos méretétől függően 400 méter és 1,8 km közötti átmérőjű krátert vájhatna a felszínbe,

Richard P. Binzel (MIT), a kisbolygók becsapódásának veszélyességét osztályozó Torino-skála kidolgozója elmondta, hogy a 2024 YR₄ lehetséges becsapódásának értéke a Torino-skálán elérte a 3-at, legalábbis abban a néhány hétben, amikor az ütközés valószínűségét nagyobbnak becsülték. Ezzel abban az időben a 2024 YR₄ volt a második objektum, amelyhez a Torino-skálán 2-nél nagyobb értéket rendeltek hozzá. Mostanra azonban ez az érték 0-ra csökkent.

Binzel azt is elmondta, hogy az újabb műszerek, például a Vera Rubin Obszervatórium vagy a Near-Earth Object Surveyor Telescope (NEO Surveyor) gyakoribbá teszik a Földet fenyegető égitestek felfedezését, ami csökkenti a társadalom veszélyérzetét és érdeklődését. Ugyanakkor a 2024 YR₄ esete jó példája volt a gyors és hatékony nemzetközi összefogásnak a pálya (és a veszély nagyságának) minél pontosabb meghatározása érdekében.

Kapcsolódó cikkek:
Föld-védelmi stratégiák
Kisbolygó-eltérítés képekben
NEO-hírek
Kozmikus veszélyek
Földközeli égitestek
Az Apophis nem jelent valós veszélyt

Kapcsolódó linkek:
2024 YR₄: ha a Földet nem is találja el, mi lenne, ha a Holdat igen? (Sky & Telescope)