A NASA Marshall Űrközpontjának mérnökei közreműködésével megalkotott eszköz anélkül ritkítja a csípős rovarokat, hogy bármiféle mérgező anyagot használna.
Most már „csak” a támadók csapdába ejtésére és elpusztítására kellett kitalálni a módszert. Kiderült, hogy a hőmérséklet mellett fontos paramétrer az eszköz mérete, mozgása, magassága, a légáramlás sebessége. A szúnyogok végét az erős elektromos mező jelentette, amit viszont a „ravasz” rovarok érzékeltek, és inkább elkerülték a helyet. Ekkor fordult a feltaláló a NASA-hoz műszaki segítségért, 1995-ben.
A techniaki megoldások tökéletesítése mellett beépítettek egy, az emberi testfelületet (a testmeleget és a bőrt) szimuláló eszközt. A legjobb prototípust végül 1997-ben szabadalmaztatták. A képen is látható szerkezet kihasználja, hogy a szúnyogok „vadászati módszere” a test hőjének érzékelése mellett a kilélegzett szén-dioxid követésén alapul. Belül a hőforrás utánozza az ember (illetve a szúnyogok által kedvelt más élőlények) testhőmérsékletét. Egy mesterséges széndioxid-forrás gondoskodik a teljes illúzióról. Hogy a közelbe kerülő rovarok mindenképp bemenjenek a csapdába, egy ventillátort is beépítettek. A szúnyogok egy elektromnosan feltöltött fémhálón pusztulnak végül el. Egy fényérzékelő fotocella segítségével az is megoldható, hogy a szerkezet hajnalban automatikusan be-, alkonyatkor pedig lekapcsolódjon. Az eszköz hatóköre kb. 4000 m2. A forgalmazó cég szerint üzemeltetési költsége havonta 6-8 dollárból kitelik. (NASA Spinoff 2005)
A szerkesztő megjegyzése: a cég honlapjáról szerzett friss információ szerint a szerkezet ára most akciósan (!) közel 1000 dollár, így olvasóink közül valószínűleg kevesen telepítenék tavasszal a kertjük végébe - hacsak nem kempingtulajdonosok...
Az ötlettel előálló feltalálót az motiválta, hogy esténként meg kellett védenie újszülött kislányát a szúnyogcsípésektől. A hosszú éveken át tartó fejlesztőmunka az 1990-es évek elején azzal indult, hogy ki kellett kísérletezni: mi vonzza leginkább a szúnyogokat. Próbálkoztak vér- majd verejtékmintákkal, rovarvonzónak hitt fényforrásokkal, de az elpusztított szúnyogok aránya nemigen változott. Végül arra jutottak, hogy a test által kibocsátott hőt érzékelik a szúnyogok, s emiatt gyülekeznek. (Időközben a gyerek felcseperedett, s már maga is csapdoshatta a szúnyogokat... De a lehetséges üzlet reményében a munkát azért nem adták fel. - A szerk.)
Kapcsolódó cikkek:
Az űrkutatás melléktermékei
A NASA 1976 óta minden évben kiad egy füzetet, amelyben a tevékenységével kapcsolatos innovációs eredmények másodlagos, „hétköznapi” alkalmazásait gyűjti össze.
