Hamarosan talán gazdaságos vállalkozás lehet automata javítóműholddal új életet lehelni egy már pályán levő, öregedő űreszközbe.
Legalábbis így gondolják a ViviSat nevű amerikai cégnél, amely a rakétagyártó Alliant Techsystems (ATK) és a U.S. Space űripari cég vegyesvállalata. Állításuk szerint a technológia készen áll a megvalósításra, most már „csak” megrendelőkre volna szükségük, hogy be is bizonyítsák a működőképességét.
A műhold és a hozzá kapcsolt MEV. Így lenne kitolható utólag a hasznos élettartam? (Fantáziakép: ViviSat)
A ViviSat Mission Extension Vehicle (MEV) elnevezésű műholdját (a név jelentése: küldetéshosszabbító űrjármű) úgy tervezik, hogy az hozzákapcsolódjon egy már pályán levő másikhoz. Ezután a saját hajtóműveit, a saját üzemanyagát tudná használni a pálya megváltoztatására vagy a műhold térbeli irányítottságának beállítására. A lehetséges felhasználási területek közt meg lehet említeni a már kiöregedett, üzemanyagukból kifogyott műholdak további pályán tartását, a még új, de valamilyen hiba miatt a tervezett pályára állni nem képes műholdak megmentését, vagy egy meglevő műhold teljesen más pályára való irányítását, valamilyen új funkció ellátása érdekében.
A potenciális megrendelők akár kereskedelmi, akár kormányzati műholdüzemeltetők is lehetnek. Csak a kereskedelmi műholdak közül 350-360 kering az Egyenlítő fölött geostacionárius pályán, a távközlési és műsorszóró űreszközök megszokott 36 ezer km-es magasságában. Közülük évente nagyjából 25-nek az aktív élettartama ér véget, mivel elfogy a manőverezésre (a pálya tartására, a különféle eltérítő hatások kompenzálására) alkalmas hajtóanyag. A ViviSat becslése szerint ezek közül akár 10 is szóba jöhetne, mint a javítóműholdas vállalkozás megrendelője.
A MEV az ATK-nál épül. A megközelítéshez és dokkoláshoz használatos fedélzeti rendszerek prototípusai jelenleg tesztelés alatt vannak. A cég szakértői szerint a felhasznált technológiai megoldások lényegében készen elérhetők, jórészt ki vannak próbálva űrbeli körülmények között is, tehát a program műszakilag nem kockázatos. Mivel a MEV nem tölt át üzemanyagot a befogott másik műholdba, illetve nem változtatja meg annak a szerkezetét, alkalmazása viszonylag barátságos beavatkozásnak számít – hiszen az űreszközöket eredetileg nem arra tervezték, hogy aztán valaki kívülről „babráljon” velük a keringés közben. Az üzemeltetők elvileg ugyanúgy irányíthatják az űreszközüket akkor is, ha a javítóegység már ott van.
Az eljárás elterjedését természetesen meghatározza, hogy anyagilag megéri-e alkalmazni. A jelenlegi válságos időszakban az üzemeltetők meggondolhatják, hogy mondjuk drága pénzért új távközlési műholdat építtetnek és állíttatnak pályára, vagy inkább – valamivel kisebb költséggel – a még jól használható réginek az élettartamát tolják ki. A ViviSat nem az egyetlen vállalkozás, amely hasonló megoldáson dolgozik. A kanadai MacDonald, Dettwiler and Associates (MDA) terveiről korábban az Űrvilág is beszámolt. Ebben az esetben inkább űrbeli töltőállomásról van szó, amely kisebb javítások elvégzésére is képes lenne. Az Intelsat korábban megállapodást is kötött a kanadaiakkal. Az első újratöltő út 2015-ben lett volna aktuális, de idén év elején felmondták a szerződést.
A ViviSat állítja, hogy ha ma megrendelést kapna, 2015-ben már el is tudná indítani a javítóműholdját. Most már tényleg csak a vevő hiányzik... Ha azonban az üzlet egyszer beindul, az optimista vállalkozás szerint a többi megrendelő is rákap majd a műholdmentő szolgáltatásra.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Műholdtankolás a láthatáron?
Műholdmentő műholdakkal kitolható lenne a hasznos élettartam (Space.com)
A már az űrtávérzékelésben is alkalmazott „lézeres radar” elvén működő berendezéseknek nagy jövője lehet a bolygókutatásban, az űreszközök precíz landolásában vagy összekapcsolásában is.
