A Webb-űrtávcső egyik kulcsfontosságú alkatrészét nemcsak a tengerhajózásban, hanem a tengeri fúrótornyoknál is hasznosítani tudják.
A hatlábú tartó (hexapod) az alsó, mozgó testhez, például hajóhoz rögzített síkjához képest nagyon pontosan fix irányban tartja a felső síkot, amit a hat láb hosszának és dőlésszögének a változtatásával érnek el. (Kép: Symétrie)
A hatlábú tartószerkezetekről (hexapod) van szó. A hat láb két sík felület között helyezkedik el. A cél az, hogy az egyik, rögzített felülethez képest a másikat mindig pontosan azonos irányban tartsák, amit a lábak mozgatásával, pontosabban hosszuk és dőlésszögük egymástól független változtatásával érnek el. Az Európai Űrügynökség (ESA) először a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) építtetett hatlábú tartót, ahol a földmegfigyelő műszereket tartó platformot kellett úgy mozgatni, hogy a műszerek mindig pontosan a Föld felszínére merőlegesen nézzenek. A francia Symétrie cég az első két hatlábú tartóját a James Webb-űrtávcső számára fejlesztette ki, ahol a francia infravörös kamerát kell stabil helyzetben tartani.
A James Webb-űrtávcsőre kerülő négy infravörös műszer egyike a francia MIRIM képalkotó berendezés. Irányzásához a Symétrie által fejlesztett hatlábú tartót használják. (Kép: Symétrie / CEA)
A hatlábú tartók pontos helyzetstabilizálása hamar megtalálta az utat a földi hasznosítás felé, méghozzá először a tengerhajózásban. A cég hatlábú tartójára erősített műszerekkel olyankor a Francia Tengerkutatási Intézet (Ifremer) munkatársai vizsgálni tudják a kutatóhajó teste alatt kialakuló buborékokat, amikor a tenger állapota miatt az akusztikus berendezések már nem használhatók.
A NASA SAGE–III (Stratospheric Aerosol and Gas Experiment-III) műszerét az ESA-fejlesztésű hatlábú tartó segítségével rögzítették a Nemzetközi Űrállomáshoz, hogy a műszer mindig pontosan a Föld felé nézzen. (Kép: NASA)
Az első fejlesztéseik óta eltelt évtized alatt a Symétrie a legkülönbözőbb célokra, különféle méretekben fejlesztett hatlábú tartókat. Termékeiket használták a Gaia űrszonda és a harmadik generációs Meteosat műholdak tükreinek beszabályozásához és az optikai eszközök kalibrációjához. Az Ariane–6 rakétához fejlesztett tartójukkal a folyékony oxigén a rakéta indításakor fellépő mozgását szimulálják a rakéta üzemanyagtartályaiban. Mindamellett, termékeik 80%-a nem az űrben, hanem a Földön hasznosul, például ezeket használják a részecskegyorsítókban lévő tükrök beállításához éppúgy, mint földi csillagászati távcsövekben.
Hatlábú tartó segítségével tesztelik a BepiColombo szondára kerülő Simbio-Sys optikai műszert. (Kép: IAS)
A hatlábú tartókat „inverz üzemmódban” is használhatják. Az Ifermernél például hajómodelleket vizsgálnak úgy, hogy a hatlábú tartó felső síkját rögzítik, az alsót pedig a hajóhoz erősítve a hajótestet tetszőleges mozgásba hozhatják, megfigyelve a különböző alakú testek reagálását a hullámzásra, az eredményeket a hajók tervezésénél hasznosítják. Természetesen azt is vizsgálni lehet, hogyan viselkednek az antennák a mozgó hajókon.
Elmondható, hogy az ESA technológia transzfer programja keretében a Symétrie sikeres, piacképes terméket tudott kifejleszteni, amelyre számos földi alkalmazását találtak, jó példaként arra, miként segíti a csúcstechnológiájú űrtechnikai fejlesztés az űrtől távoli területeken dolgozó cégekben a szakértelem és a cég versenyképességének a növekedését.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
NASA tervek a Föld megfigyelésére
Összeállt a Webb-űrtávcső főtükre
JWST információk
Az európai Merkúr-szonda építése
2017-re csúszik a Merkúr-szonda
A hatlábú tartó használata az űrben és a Földön (ESA)
A francia Symétrie cég honlapja
Francia Tengerkutatási Intézet (Ifremer)
Az ESA beszáll egy forradalmian új, brit rakétahajtómű fejlesztése következő szakaszának finanszírozásába.
