A hosszú távú űrutazások során, mint amilyen a marsi utazás, különböző egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznie a szakembereknek. Ilyen például a SANS.
A neuro-okuláris szindrómát (space-associated neuro-ocular syndrome, SANS) – vagy másik nevén látásromlás és koponyaűri nyomás szindrómát (VIIP) – először John Lynch Phillips NASA-űrhajósnál azonosították, és az űrhajósok körülbelül kétharmadánál jelen van. A betegség elsősorban a hosszabb, azaz több mint 30 napos űrben tartózkodás alatt alakul ki.
A SANS a szem meghatározott anatómiai struktúráinak elváltozásaival járhat, ami hosszú távon akár látásromláshoz vezethet. Ilyen morfológiai elváltozás például egyoldali és kétoldali látóidegfő ödéma, a szemgolyó hátulsó részének ellaposodása, az érhártyán vagy a retinán való redőképződés, hiperopia, azaz távollátás kialakulása, vagy hogy a retinán ischaemiás területek, azaz vattafoltok jelennek meg. A betegség hátterében feltételezhetően a koponyaűri nyomás növekedése áll.
Az űrhajósok szervezetében a súlytalanság következtében folyadékátrendeződés megy végbe, melynek eredményeként a felső testfélbe helyeződik át a folyadék egy része. Ezért az ott lévő erek kitágulnak, illetve az agyi vénás vér elfolyása csökken. Ezek a változások közvetve vezetnek a koponyán belüli nyomás növekedéséhez. Ennek egyik eredményeként a látóideg szemből való kilépési helye, a látóidegfő vagy ismertebb nevén vakfolt (papilla nervi optic) ödémássá válik és elkezdi nyomni a látóideget. Ez különböző fokú tüneteket okoz és hosszú távon akár vaksághoz is vezethet.
A Nemzetközi Űrállomáson különböző eszközök állnak rendelkezésre a szem morfológiájának az utánköveteséhez, mint például az optikai koherencia tomográfia (OCT), ultrahang készülék, oftalmoszkópia, tonometria, szemfenéki vizsgálóeszköz.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Spaceship EAC fiatal kutatói kifejlesztettek egy új eszközt, melynek célja, hogy a képesek legyünk a szem egészségét követni és időben felismerni a változásait. Az eszköznek igen könnyű a használata, mivel egy iPad hátuljára rögzíthető, így az űrhajósok kinyithatják a kamerát, képeket rögzíthetnek, és visszaküldhetik azokat a Földre az Everywear nevű alkalmazás segítségével, amelyet az ESA kifejezetten az űrhajósok egészségügyi paramétereinek a gyűjtésére használ.
(Kép: ESA / DLR)
Az ESA űrhajósa, Matthias Maurer, aki jelenleg is a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodik, lett a kutatás első alanya. Az eszköz az űrállomáson az űrhajósok szemében lévő látóidegfőről készít képeket, amelyeket mesterséges intelligencia révén egy új modell fejlesztésére használják. A Matthias és NASA-s kollégái által elküldött képek egy mesterséges intelligencia modell betanításához használt adatbázisba kerülnek, így a jövőben a változások korán és automatikusan észlelhetők, speciális orvosi szakértelem nélkül.
A retinadiagnosztikához használt hardvert házon belül tervezték, különböző prototípusokat hoztak létre és tesztelték őket. A Spaceship EAC fiatal kutatói segítettek kiképezni azokat az űrhajósokat is, akik jelenleg az eszközt használják Föld körüli pályán.
(Kép: ESA)
Jürgen Drescher, a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (DLR) vezető kutatója szerint „miközben ezt a mobiltechnológiát az űrre fejlesztették ki, megvan a lehetőség arra, hogy a Föld távoli és szélsőséges környezetében is diagnosztizálást végezzen, alacsonyabb költségek mellett. Az ehhez hasonló mobil orvosbiológiai diagnosztikai eszközök egyrészt az emberes űrkutatás segítői, másrészt a Föld egészségügyi ellátásának fenntartható modelljeként fognak megjelenni.”
Ez a technológia nagyon hasznos lesz a Nemzetközi Űrállomás legénysége számára, de remélhetőleg a Hold-küldetések során és a Marsra utazáskor is használni fogják, de persze a Földön is. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A súlytalanság árt a látásnak
Mesterséges intelligenciával a szem egészségéért az űrben (ESA)
A Northrop Grumman kereskedelmi és piaci igények kielégítésére fejleszti új eszközét.
