Az ember alkotta űreszközök közül a Voyager–1 jár a legmesszebb. November 5-én az űrszonda kb. 13,5 milliárd kilométer távolságra lesz tőlünk – ez több, mint kétszerese a Plútó-Nap távolságnak.
A Voyager–1 űrszonda – az ember alkotta űreszközök közül a legtávolabbiként – immár 26 éve „bolyong” az űrben. Ezalatt 90 csillagászati egység (Cs.E.) távolságra jutott, azaz 90-szer olyan messze van tőlünk, mint a Föld a Naptól. S bár a Plútó pályáját már messze maga mögött hagyta, még mindig Naprendszerünk vándora.
A Voyager–1 és –2 űrszondák 1977-ben indultak, elsődleges célpontjaik az óriásbolygók, a Jupiter és a Szaturnusz voltak. Mivel a küldetés sikerrel járt, a Voyager–2 űrszondát az Uránusz és Neptunusz közelébe irányították, így elsőként neki sikerült közelről lefényképezni ezeket a bolygókat.
Az óriásbolygók meglátogatásával elsődleges programjuk 1989-ben véget ért. Jelenleg a meghosszabbított küldetés (Voyager Interstellar Mission – VIM) zajlik, amelyben feladatuk, hogy utazásuk során a Naprendszer külső régióit vizsgálják, a heliopauza határát keressék, a Nap mágneses terének külső részét, valamint az intersztelláris anyag és a napszél találkozását tanulmányozzák.
A Voyager–1 jelenleg 3,6 Cs.E./év sebességgel száguld kifelé a Naprendszerből, míg a Voyager–2 3,3 Cs.E. távolságot halad évente. Jelenlegi elképzeléseink szerint a helioszféra mintegy 100 Cs.E. távolságig tart. A Voyager űrszondák tehát már most az ún. határoló lökésfront közelében járnak. Itt a napszél az intersztelláris anyaggal ütközve szuperszonikus sebességéről szubszonikusra lassul. Ezt követően kb. 10-20 év, mire a napszél birodalmának végső határát, a heliopauzát is elérik. Szerencsére azonban az űr-utazók felkészültek a hosszú útra, üzemanyaguk és energiaellátásuk még kb. 2020-ig kitart.
A messzire jutott „utazókat” a NASA űrszonda-követő állomásai közül már csupán a 70 méteres átmérőjű ausztráliai állomással lehet követni. Mindkét űrszondával minden nap felveszik a kapcsolatot, a jelenlegi távolságban mintegy 12,5 órába telik, mire a rádióhullámok elérik a Voyager–1-et.
Forrás: jpl.nasa.gov
Kapcsolódó cikkek:
Pioneer-10: A szív még dobog, de már alig halljuk...
A statisztikák szerint nagyjából évszázadonként lobban fel szupernova a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxisokban. Ennyi ideje azonban nincs egy csillagásznak, hogy kivárja vizsgálatainak tárgyát, ezért inkább keres egyet magának. Európai csillagászok most egy érdekes projektbe kezdtek, mellyel megpróbálják megállapítani a jövő szupernováinak „szülő-csillagait”.
