Tizenöt éve indult a ROSAT (1. rész)

A német, amerikai és brit együttműködésben készült röntgencsillagászati mesterséges hold majdnem 9 évig működött, átütő sikerrel.

A ROSAT (Röntgen Satellite) éppen 15 éve, 1990. júnus 1-jén startolt Cape Canaveralből, az Egyesült Államokból, Delta-II rakétával. (Eredetileg űrrepülőgépes szállítást terveztek, ezen azonban a Challenger-katasztrófa miatt változtatni kellett.) A kezdeményezés Németországból, a Földön túli térség fizikájával foglalkozó Max Planck Intézetből (Max-Planck-Institut für extraterrestrische Physik, MPE) indult, még 1975-ben, s a tudományos programot is innen koordinálták. Működési ideje alatt a németországi Oberpfaffenhofenből irányították az alacsony (550 km magas) körpályán keringő mesteséges holdat.

A ROSAT által észlelt elektromágneses hullámok a röntgen (0.1-2.5 keV) és az extrém ultraibolya (62-206 eV) tartományba estek. A röntgenteleszkóphoz két detektor kapcsolódott. A pozícióérzékeny proporcionális számláló (Position Sensitive Proportional Counter, PSPC) egyik egységét az égboltfelméréshez, másikat a célzott megfigyelésekhez használták. Látómezeje 2° volt. A nagy felbontású képalkotó berendezés (High Resolution Imager, HRI) látómezeje kisebb volt (38 négyzet-ívpercnyi területet figyelt meg egyszerre), de szögfelbontása 2 ívmásodperces részletek megfigyelésére is alkalmassá tette.

A ROSAT „képességei” ma, a Chandra és az XMM-Newton korában már szerénynek tűnhetnek. Röntgendetektorainak érzékenysége azonban akkor ezerszeresen haladta meg a korábbi generációt képviselő UHURU mesterséges holdét. A küldetés első hat hónapja az égbolt felmérésével kezdődött. A csillagászok számára a bizonyos határtértéknél fényesebb röntgenforrások teljes felmérése rendkívül fontos volt, hiszen innen lehetett információhoz jutni arról, hogy mit kutassanak részletesen. Más adatbázisokkal való összehasonlítás, statisztikai vizsgálatok alapján pedig egyes égitest-típusok általános jellemzőit lehet vizsgálni. A ROSAT égboltfelméréséből készült katalógus több mint 150 ezer égi objektumot tartalmaz, ebből 80 ezer új felfedezés volt!

A program fennmaradó kb. 8 évét irányított megfigyelési programokkal töltötték ki. Ennek során 9 ezer különböző égi pozíciót vizsgáltak meg részletesen, 26 ország 650 vezető kutatójának javaslatai alapján. A ROSAT végül 1999. február 12-én fejezte be működését. A hatása a csillagászati, asztrofizikai szakirodalomban még ma is mérhető. Jórészt az itt elért tudományos eredmények alapozták meg a mai röntgencsillagászati holdak programját. Sikerült például feltérképezni a szupernóva-maradványok és a galaxishalmazok részletes szerkezetét. Rájöttek, hogy a molekulafelhők eltakarják előlünk a diffúz röntgensugárzást. Nem kettős rendszerben levő, izolált neutroncsillagokat találtak. Felfedezték, hogy a üstökösök is bocsátanak ki röntgensugárzást. Sikerült megfigyelni a Shoemaker-Levy üstökös Jupiterbe csapódását. Összefoglalóan el lehet mondani, hogy a világegyetem legközelebbi és legtávolabbi égitestjeit (például a Holdat, az üstökösöket, de a távoli kvazárokat), illetve a legkisebb és legnagyobb szerkezeteket (a neutroncsillagoktól a galaxishalmazokig) is sikerrel kutatták.

Sorozatunk második részében válogatunk majd a csillagászoknak a ROSAT segítségével készített leglátványosabb képeiből.

Kapcsolódó cikkek:
Óriások nyomában
Csillagevő fekete lyuk
A röntgencsillagászattól a bőrrák korai felismeréséig

Kapcsolódó linkek:
A ROSAT honlapja (MPE)
A ROSAT honlapja (NASA GSFC)