Az ESA megkötötte a szerződést űrcsillagászati programjának „zászlóshajója”, a 2011-ben felbocsátandó Gaia egyik legfontosabb berendezésére, a képalkotó érzékelőkre.
Nem is egy, hanem három távcsöve lesz az űrcsillagászati holdnak. Ezek közül két azonos rendszerű teleszkóp végzi az asztrometriai (pozíciós) méréseket. Legnagyobb, téglalap alakú tükreinek mérete 1,4 m x 0,5 m. A harmadik műszer a csillagok és galaxisok fényét különboző színszűrőkkel keskeny hullámhossz-tartományokban vizsgálja majd. A színképvonalak Doppler-eltolódása alapján a csillagok sugárirányú sebességének mérése is lehetséges lesz.
A Gaia a kijelölt földi követőállomással (Perth, Ausztrália) napjában 8 órán keresztül tud majd kommunikálni, 17 wattos teljesítményű adójával. A fedélzeti számítógép képes lesz a nyers adatok előfeldolgozására, ezzel csökkentve az átjátszandó adatmennyiséget.
Július közepén az ESA meghirdeti azt a tendert is, amely a teljes hold tervezésére és legyártására vonatkozik, beleértve a rendkívül bonyolult tudományos modult is. Erre a feladatra két versengő európai űripari konzorcium is pályázik, akik az előzetes tervek kidolgozásában is részt vettek. Az elképzelések szerint a hold induló tömege 2030 kg, hasznos tömege 900 km lesz. Startját orosz Szojuz-Fregat rakétával a francia-guyanai Kourou űrközpontból tervezik.
A Gaia a Földtől elég távol, 1,6 millió km-re, a Nap-Föld rendszer L2 Lagrange-pontjában fog működni, vagyis Nap körüli keringési ideje éppen egy év lesz. Ennek köszönhetően a Napot és a Földet – mint az érzékeny optikai megfigyelések két legfőbb zavaró tényezőjét – mindig „maga mögött” tudhatja majd. Eközben persze a napelemeit, amelyek egyben az árnyékoló szerepét is betöltik, hátulról éri a napsugárzás. Öt évre tervezett élettartama alatt többször végigpásztázza majd az égboltot. Ennek során elkészíti a csillagok soha nem látott mértékű leltárát: égi helyzetüket, sajátmozgásukat, fényességüket és annak változásait, illetve színüket rögzíti. Precíz pozíciómérései nyomán a Tejútrendszer csillagainak az éves látszólagos elmozdulása (a parallaxis) alapján a távolságukat is meg tudja majd határozni, vagyis megalkotja a Galaxis pontos háromdimenziós térképét. Mintegy egymilliárd csillag szerepel majd adatbázisában, minden, ami egy adott határértéknél (a csillagászok által használt skálán a 20 magnitúdós fényrendnél) fényesebb. A csillagok mellett természetesen a Naprendszer objektumaitól (kisbolygóktól, üstökösöktől) kezdve a galaxisokon át egészen a legtávolabbi kvazárokig sokféle égitestet is megfigyel majd a Gaia. A becslések szerint exobolygók tízezreit, vagyis távoli csillagok kísérőit fedezheti fel.
A 15 magnitúdós látszó fényességű csillagok esetén a pozíciómérés pontossága 10 mikro-ívmásodperc lesz. Ilyen vastagnak látszana egy emberi hajszál 1000 km távolságból - már persze ha látszana...
Mindehhez a Gaia tervezői a valaha űreszközre épített legnagyobb képalkotó CCD detektort
álmodták meg a távcső fókuszsíkjába. A töltéscsatolt eszköz, a CCD (Charge Coupled Device) olyan félvezető detektor, amelyben fény hatására elektromos töltések szabadulank fel. Ezek mérsével következtethetünk a beeső fény intenzitására. A manapság már igen elterjedt digitális fényképezőgépek néhány megapixeles detektoraival szemben itt jóhéhány gigapixelről (több milliárd képpontról) van szó. A gyártási megbízást egy angol cég szerezte meg, amelynek 2008-ig kell leszállítania 100-200 db különleges CCD-t. Ezeknek nemcsak rendkívül érzékenyeknek, megbízhatóknak kell lenniük, de emellett a nagyon fényes objektumokat is kezelniük kell.
Kapcsolódó linkek:
A legfrissebb Gaia-hír az ESA honlapján
A Hubble-űrtávcső segítségével lefényképezték egy közeli csillag, a Fomalhaut körül található törmelékgyűrűt, amely eltorzított szerkezetét láthatatlan kísérők, bolygók alakítják.
