Egy ügyes műszaki megoldásnak köszönhetően az ESA Integral gamma-csillagászati holdja nem csak arra lát, amerre néz...
Amikor a GRB030406 jelű gamma-kitörés felvillant, a négy évvel ezelőtt indított európai űrcsillagászati hold, az Integral éppen vagy 72 holdátmérőnyi távolságban vizsgálta az égboltot. Ennek ellenére a kutatók rekonstruálni tudták a pontos helyét a képalkotó detektor oldalán behatolt gamma-fotonok alapján. Az új eljárás segítségével az Integral az elég erős gamma-felvillanásokat a tér majd' minden irányából észlelni tudja.
A módszer alapja, hogy az IBIS teleszkóp detektora kétrétegű. A rétegek egymás fölött helyezkednek el. A felsőbe belépő nagyenergiájú gamma-részecskék veszítenek energiájukból, de nem nyelődnek teljesen el. A felső rétegben szóródó fotonokat azután a második réteg nyeli el. Ezzel a módszerrel sikerül „elcsípni” a legnagyobb energiájú gamma-sugarakat is. A kutatók ugyanakkor észrevették, hogy a legfényesebb felvillanásokból származó fotonok a távcső ólomból készült oldalsó burkolatán is átjutnak, megtalálva az utat az első majd a második detektorrétegig. Az így beérkezett jelekből visszakövetkeztethető az esemény égi pozíciója. Ilyenformán az Integral által észrevett gamma-kitörések száma másfélszeresére nőhet. Most e rendhagyó detektálási módszer automatizálásán dolgoznak.
Kapcsolódó linkek:
Nagyjából naponta egy olyan nagyenergiájú gamma-kitörés fordul elő a világegyetemben, amit űreszközeinkkel meg tudunk figyelni. A legtöbbjük csupán igen rövid ideig, 0,1-100 másodpercig tart. Ha tehát a távcsővünk véletlenül nem pont a kitörés helyének irányába van állítva, könnyen lemaradhatunk róla.
Hogyan észlel az Integral a „szeme sarkából”? (ESA)
December végén indulhat a francia vezetéssel készülő űrcsillagászati mesterséges hold, a COROT.
