Giuseppe Occhialini olasz fizikusról az 1996 és 2003 közt repült olasz-holland BeppoSAX röntgencsillagászati műholdat nevezték el.
Leon Lederman Az isteni a-tom című könyvében leírja, hogy a 2. világháború utáni években hogyan dolgozott Bristolban az a csoport, amelynek egyik vezetője Occhialini volt.
Magaslégköri ballonokra juttatott, a kozmikus sugárzásnak kitett emulziós lemezeken kutattak új elemi részecskék nyomai után. Érdekesség, hogy azok közöl, akikkel korábban Occhialini együtt dolgozott, Patrick Blackett és Cecil Powell is fizikai Nobel-díjat kapott (1948-ban ill. 1950-ben).
A SAX (olaszul Satellite per Astronomia a raggi X, vagyis röntgencsillagászati műhold) 1996. április 30-án startolt amerikai Atlas-G-Centaur rakétával. Röntgencsillagászati méréseket csak a légkör legmagasabb rétegeiben, vagy Föld körüli pályán lehet végezni, mivel a bolygónkat körülvevő levegőréteg elnyeli a kozmoszból érkező röntgensugárzást. A műhold az indítása után kapta meg az 1993 végén elhunyt Giuseppe Occhialini becenevét, a Beppót. A BeppoSAX tervezett élettartama 2 év volt, amit végül 2002. április végéig meghosszabbítottak. A 3,6 m × 2,7 m-es, közel másfél tonna tömegű űreszköz az eredeti 600 km-eshez képest egyre csökkenő pályamagassággal keringett, végül 2003. április 29-én – szinte pontosan 7 évvel a felbocsátása után – a Csendes-óceán felett lépett a légkörbe. El nem égett, összesen kb. 600 kg-nyira becsült tömegű maradványai lakott területektől távol zuhantak a vízbe.
A projekt az olasz űrügynökség (ASI) vezetésével, holland és ESA részvétellel zajlott. A fedélzeten öt különböző tudományos műszert, köztük egy nagylátószögű kamerát helyeztek el. A műhold széles energiatartományban, 0,1 és 300 keV között detektált röntgensugarakat. A BeppoSAX legjelentősebb felfedezése volt, hogy sikerült a rövid ideig tartó, nagyenergiájú, s akkor még különösen rejtélyes gamma-villanások helyét távoli galaxisok pozíciójával azonosítani, a röntgentartományban megfigyelt utófénylésük alapján. A műholddal kb. 50 új gamma-kitörést fedeztek fel, 1500 különböző égitest röntgensugárzását vizsgálták.
A BeppoSAX MECS spektrométerének az 1,5-10 keV tartományban készített képe a Cassiopeia A szupernóva-maradványról (1996. augusztus 6.). A méret 20 × 20 ívperc. (Kép: ASI)
A hibátlan választ, vagyis a BeppoSAX röntgenműhold nevét és működési idejét beküldő olvasóink közül Bartus Sándor a Typotex Kiadó jóvoltából Lederman Az isteni a-tom című kötetének egy példányát kapja jutalmul. (A véletlen szeszélye folytán a kiválasztott nyertes volt a negyven megfejtő közül időrendben is az első.) Nyereményéhez gratulálunk!
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
REJTVÉNY: Beppo hölgyei
Gamma-kitörések a világegyetemben a felfedezéstől napjainkig (2. rész)
Mély Chandra felvétel a Cas A szupernóva- maradványról
A Cassiopeia A változó képe
KÖNYVAJÁNLÓ: Az isteni a-tom
BeppoSAX honlap (ASI)
A pion bomlása, emulziós lemezek, olasz káromkodások – és egy újabb rejtvénykérdés a Typotex Kiadó ajándékkönyvéért.
