Az Európai Űrügynökség (ESA) sikeres gamma-csillagászati űrteleszkópja több mint 22 év után befejezte működését.
Az Integral utolsó munkanapja február 28. volt. A legnagyobb energiájú elektromágneses sugárzás, vagyis a gamma-sugárzás tartományában érzékeny űrtávcső átalakította az univerzum legenergikusabb eseményeiről alkotott képünket. Az űrobszervatórium kulcsszerepet játszott a gamma-kitörésekként ismert kozmikus robbanások természetének, valamint a gravitációshullám-események eredetének feltárásában is. A közelmúltban egyedülálló betekintést nyújtott abba, hogy a termonukleáris robbanások nyomán hogyan keletkeznek relativisztikus plazmanyalábok (jetek) neutroncsillagokban, és megörökítette egy extragalaktikus magnetár hatalmas felvillanását.
Az ESA Integral (INTErnational Gamma-Ray Astrophysics Laboratory) nevű műholdja 2002. október 17-én indult útjára a kazahsztáni Bajkonurból, egy orosz Proton-K hordozórakétával. Így lényegében egyidős az Űrvilág hírportállal, ahol időről időre beszámoltunk néhány eredményéről is (ezeknek a híreinknek a gyűjteménye elérhető a lap alján). Külön cikkben foglaltuk össze első 15 évének legfontosabb eredményeit. Eredetileg 2+3 éves élettartamra szánták, ezt jelentősen túlteljesítette.
Az Intergral űrtávcső. (Fantáziakép: ESA / D. Ducros)
A világegyetemben végbemenő extrém fizikai események teljes megértésére csak akkor van reményünk, ha a legnagyobb energiájú gamma-tartományban is megfigyelhetjük azokat. Erre földfelszíni távcsövekkel közvetlenül nincs lehetőségünk, hiszen a világűrből érkező gamma-sugarakat a légkör – egyfajta védőpajzsként – nem engedi lejutni a felszínre. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szerencsére, hiszen az élő szervezetek számára ez káros lenne. Így ha gamma-csillagászati megfigyeléseket szeretnénk végezni, akkor az érzékelőket a légkör fölé, például egy műholdra kell telepíteni. Az Integral magas pályája jórészt a Föld sugárzási övezetei fölött húzódott, a pontosabb mérések érdekében.
„Az Integral megváltoztatta a dinamikus, nagy energiájú univerzumról és az extrém körülmények közötti fizikáról alkotott ismereteinket” – mondta Carole Mundell, az ESA tudományos igazgatója. „Az, hogy az Integral és műszerei ennyire jól teljesítettek sok éven át, bizonyítja az európai tudományos közösség és az űripar által az ezredfordulón végzett munka kimagasló színvonalát, valamint az ESA tudományos és mérnöki csapatai által kifejlesztett technológia minőségét.”
Az Integral megfigyelései kulcsfontosságúak voltak a gamma-kitörések (gamma-ray bursts, GRB) titkainak megfejtésében. Ilyen nagy teljesítményű kozmikus felvillanások jellemzően naponta egyszer figyelhetők meg valahol az égen. Rövid időre fényesebbek lehetnek, mint az összes többi égi gamma-sugárforrás együttvéve. A jelenleg leginkább elfogadott tudományos álláspont szerint a több másodpercig tartó „hosszú” GRB-k eredetét szupernóva-robbanásokra, vagyis nagy tömegű csillagok végső összeomlására vezetik vissza. Az ennél is rövidebb kitörések feltehetően a fekete lyukak és a neutroncsillagok ütközéseinek köszönhetőek.
Mint minden más csillagászati csúcsműszer, úgy az Integral is a váratlan felfedezéseinek köszönheti a legfontosabb eredményeit. Menet közben kiderült, hogy olyan feladatokra is alkalmas, amilyeneket a küldetés tervezésekor egyáltalán nem láttak előre. Például a gravitációs hullámok közvetlen detektálása az Intergral felbocsátásának idején még csak álom volt – további 13 évet kellett rá várni. Ugyanígy a földi berendezésekkel felfogott ultranagy energiájú neutrínók lehetséges kozmikus forrásainak a kutatásában is nagy szerepe volt a gamma-űrobszervatóriumnak.
Az Integral fedélzeti műszerei és berendezései. (Kép: ESA)
A 2000-es évek elején az Integral volt a legfejlettebb gamma-űrobszervatórium, és az első olyan, amely egyszerre tudott égi objektumokat megfigyelni a gamma-, röntgen- és látható tartományokban. Az Integral műszereinek három fő jellemzője – a széles, kb. 900 négyzetfokos látómező, az egyidejű képalkotás és színképi mérés lehetősége, valamint a röntgen- és optikai kamerák képessége a gamma-források gyors azonosítására – tette lehetővé a sok izgalmas tudományos felfedezést.
Bár 22 év, 2886 keringés után leállították, az Integral adataival még hosszú éveken át fognak dolgozni a csillagászok. Az összegyűlt méréseket nyilvános archívumban tárolják. A tudományos megfigyelések végeztével a műhold továbbra is a Föld körül kering, várhatóan még négy éven át. Az ESA szakemberei egészen addig figyelemmel kísérik, amíg 2029 elején be nem lép a Föld légkörébe. Egy 2015-ben végrehajtott speciális pályaátalakító manőversorozat révén a kb. 3,5 tonnás űreszköz eredetileg 9500 és 140 ezer km közötti magasságú, elnyúlt ellipszispályáját – amelyen még vagy két évszázadon (!) át keringett volna – úgy módosították, hogy az ESA megfelelhessen az űrszemét mennyiségének minimalizálására tett vállalásának. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Integral: „Ködbe” bújt fekete-lyuk?
Kettős látás
Európai űrcsillagászati központ
„Piszkos bombák” ellen
Radioaktív titán bomlása táplálja a szupernóva-maradványt
Szélmalomharc az űrszemét ellen
Az Integral 15 éve
A gamma-kitörések ötven éve
Robbanás a múltból
Az Integral küldetésének vége (ESA)
Eldőlt, hogy az ESA exobolygók kutatására készülő űrtávcsövét az új európai hordozórakéta állíthatja majd pályára 2026 végén.
