1989-ben George Bush amerikai elnök a következő szavakat mondta: „Meggyőződésem, hogy az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is.” Ezzel meghirdette az emberes Mars-programot.
Miután a NASA 400 milliárd dolláros igényt nyújtott be, Bush egyre kevésbé, Clinton elnök pedig már egyáltalán nem akart a Marsra menni. Ehelyett a Clinton-adminisztráció idején Daniel Goldin NASA-igazgató meghirdette a „kisebb, olcsóbb, jobb” programot, azaz a Discovery-szondák indítását. Lényegük, hogy nem egy szondába zsúfolnak bele mindent, hanem csupán néhány száz kg-os szerkezeteket indítanak, egy-egy mérés érdekében. A két 1996-os misszióból a Mars Pathfinder volt a Discovery-program tagja, az 1999-ben indított három amerikai Mars-szondából pedig mindegyik.
A Mars Pathfinder (fent) az első szonda volt, ami kizárólag leszállóegység volt (legalábbis a Marson). Egy tetraéder alakú szerkezetbe csomagolták a szondát, melynek egyik oldalán egy rover, a Soujourner is helyet kapott. Az űrszonda megérkezése előtt elhunyt a Naprendszer-kutatás és a SETI-program egyik legnagyobb alakja, Carl Sagan, akiről a Mars Pathfinder fő egységét Carl Sagan Memorial Stationnak nevezték el. Bár a terv szerint az emlékállomásnak egy hónapot, a rovernek pedig csak egy hetet kellett volna működnie, az 1997. július 4-i érkezését követően mindkét egység átdolgozta a teljes nyarat! Kiegészítették és pontosították a Viking űrszondák felszíni méréseit, a Soujourner (balra lent) pedig talajelemző (de nem mintavevő) berendezésével megállapította a talajösszetételt.
A Mars Global Surveyor sikeresen Mars körüli pályára állt, azóta is onnan küldi minden eddiginél jobb felbontású felvételeit.
A sikerre való tekintettel a NASA meghirdette a Mars Surveyor programot. Lényege az volt, hogy kétévente két űrszonda induljon a Marshoz, egy pályára álló és egy leszálló. A lelkesedést tovább növelte egy 1996 augusztusi bejelentés, miszerint az ALH84001 jelű, Marsról származó antarktiszi meteoritban valószínűleg mikrofosszíliák nyomaira bukkantak. Az első talajminta-visszahozatalra 2003-ban vagy 2005-ben került volna sor.
A még 1999-ben megérkező két űrszonda közül a Mars Climate Orbiter a földi szakemberek hibájából (a metrikus és az angolszász mértékegységek összekeverése) a légkörben pályára állás közben elégett, míg a Polar Lander és a Deep Space-2 rendben megkezdte a leszállást. Ezután azonban róluk sem lehetett hallani.
Idén, 2003 decemberében derült ki, hogy egy új Mars-kutató nemzet, Japán első, 1998-ban indított űrszondája is sikertelenül fejezte be pályafutását. A Nozominak nevezett űrszonda feladata Mars körüli pályáról vizsgálni a Mars mágneses terét, azt részletesen feltérképezni, vizsgálni a napszél és a Mars mágneses terének, illetve légkörének kölcsönhatását. Emellett a bolygó felszínét, s még inkább a Mars holdjait, a Phobost és a Deimost kellett volna fotóznia. Sikertelen pályakorrekció miatt azonban új pályát kellett számára kialakítani, melyen csak 2003 december 14-én érhette el a bolygót. Addigra azonban a napszél kikezdte modern műszereit, s gyakorlatilag némán elhaladt a bolygó mellett.
Így az 1998-as indítási ablak igen sötétnek bizonyult: négy űrszondából négy vallott kudarcot. (Azért a teljesség kedvéért illik megjegyezni, hogy az 1998-ban indított Deep Space-1 kisbolygó- és üstökös-kutató űrszonda egy ízben elhaladt a Mars mellett, s ekkor távolról felvételeket is készített. A Deep Space-1 program sikerrel zárult.)
Kapcsolódó cikkek:
Eredményei többek között
· a napjainkban keletkezett vízfolyások felfedezése,
· az üledékesedési folyamat vizsgálata, valamint
· többek között azon sötét dűnék lefotózása, melyekről magyar kutatók azt feltételezik, talán jelenlegi biológiai tevékenységről adnak tanúságot.
1998 végén, 1999 elején el is indult az újabb amerikai szondapáros, melyhez egy harmadik is társult. A Mars Climate Orbiter keringő egységet (jobbra fent) és a Mars Polar Lander leszállóegységet (jobbra lent) a Deep Space-2 penetrátor-kettős kísérte el. (A két penetrátor neve Scott és Amudsen lett.) A Climate Orbiter főképp a marsi időjárást és légkört tanulmányozta volna, a Polar Lander pedig a déli pólus körzetét, akárcsak a Scott és az Amudsen.
A Mars meghódítása (5. rész): A pech-széria folytatódik...
1991 decemberében Mihail Gorbacsov szovjet elnök lemondásával megszűnt a Szovjetunió. A jogutód Oroszország elnöke, Borisz Jelcin volt. Sem ő, sem az USA akkori elnöke, Bill Clinton nem volt az űrszondák feltétlen híve. Leginkább persze azért, mert nem is volt rá pénz. 
