A jelek szerint kifogyott az üzemanyag a közel négy évtizedes, most civil kezdeményezésre újra használatba venni remélt ISEE-3 űrszondából.
Amint arról nemrég mi is írtunk, a NASA 36 éve indított ISEE-3 (későbbi nevén ICE) űrszondájával megkísérelték a majdnem lehetetlent: kapcsolatba lépni vele, amikor most ismét a Földhöz közel kerül a Nap körüli útja során. A veterán, sokat próbált űreszköz újrahsznosítására közösségi finanszírozással, internetes kampánnyal gyűjtöttek össze közel 160 ezer dollárt.
Az ISEE-3 (International Sun-Earth Explorer-3) szondát 1978-ban küldték a Nap–Föld rendszer L1 jelű Lagrange-pontja felé, a Földtől „befelé” másfél millió km-es távolságba. Feladata a kozmikus sugárzás, a napszél, a mágneses tér kutatása volt. 1985-re új nevet és új célt kapott. Az immár ICE (International Cometary Explorer) előbb Giacobini–Zinner-üstökös, majd 1986-ban a Halley-üstökös csóváját vizsgálta. Utóbb a napszél és a koronakitörések kutatására használták a Nap körüli pályán keringő űrszondát, 1997-ig. Akkor távolsága miatt már nehézkessé vált rádiójeleinek földi vétele, ezért lemondtak róla, bár ki nem kapcsolták. 2008-ban aztán meglepetésre életjelet adott magáról.
Az ISEE-3 a világűrben. (Fantáziakép: NASA GSFC)
A lelkes szakértő magánszemélyekből álló csoport (ISEE-3 Reboot Project) nagyratörő terve az volt, hogy amint az űrszonda idén ismét a Föld közelébe jut, először felveszik vele a rádiókapcsolatot, és megpróbálják rábírni arra, hogy parancsaiknak engedelmeskedjen. Ehhez megkapták az eredeti tulajdonos, a NASA engedélyét is. Ha pedig a műszerei közül néhány még működőképes, és maradt a fedélzetén elegendő hajtóanyag, akkor olyan pályára iránítják, ami visszaviszi az eredeti állomáshelye, az L1 pont környezetébe. Ott aztán folytathatja méréseit.
Ez volt a terv, amiből van ami sikerült, a pályamódosítás azonban sajnos nem. Bár a hajtóművek az első próbálkozások alkalmával engedelmeskedni látszottak az utasításoknak, hamar kiderült, hogy ezzekkel a megmaradt hajtóanyag utolsó cseppjei is elfogytak. (Ez a legvalószínűbb ok, bár a próbálkozásokat egyelőre még nem adták fel, hátha csak az üzemanyagvezetékek dugultak el.) A pályamódosítás tehát – úgy tűnik – szóba sem jöhet. A 36 éves űrszonda azonban egyáltalán nem „döglött”. Az eredeti tizenhárom fedélzeti tudományos műszere közül kilenc még most is használható, mérési adatokat szolgáltat. Napelemtáblái a vártnál jobb állapotban vannak. Először május 19-én kommunikáltak az űrszondával, az arecibói 305 m-es nagy rádióteleszkóp segítségével. Az ISEE-3 engedelmeskedik az utasításoknak, eltekintve attól, hogy a hajtóanyaga elfogyott, így pályáján nem tudnak alakítani.
Az újraélesztést célul kitűző csapat most a földi rádiós követőállomások hálózatát „szervezi” abból a célból, hogy az ISEE-3 adását még egy ideig venni tudják. Hosszabb távon pedig már azon gondolkodnak, hogy melyik lehet a következő, már elhagyott, de még működésre bírható űrszonda, amelybe hasonló kalandok árán életet tudnának lehelni. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Összegyűlt a pénz az újraélesztéshez
A diszkókorszak űrszondája nem halott, csak kifogyott az üzemanyaga (New Scientist)
Ahogy nő az űrbe telepített technológia által képviselt érték, egyre nő az érdeklődés az űreszközöket fenyegető űridőjárási kockázatok előrejelzése iránt. 
