A Napot és a Földet figyelő, a két égitest között elhelyezkedő amerikai űrszonda szoftverfrissítést kapott.
A Deep Space Climate Observatory (DSCOVR). (Fantáziakép: NOAA)
A DSCOVR 2015 februárjában indult egy Falcon-9 rakétával a Nap–Föld rendszer L1 jelű Lagrange-féle librációs pontja felé. A Földtől kb. 1,5 millió km távolságban elhelyezkedő űreszköz állandóan a Napot és a Földet összekötő egyenes közelében tartózkodik, így folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a Napot, ugyanakkor a másik irányba nézve állandóan „szemmel tarthatja” bolygónk megvilágított (nappali) féltekéjét is. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) fennhatósága alá tartozó űrszondát eredetileg 2 év működési időtartamra tervezték, de a pályájának igazítására szolgáló hajtóanyag mennyisége akár 5 éves vagy hosszabb működést is lehetővé tett.
A NOAA illetékesei azt remélik, hogy még évekig kaphatják az űrszonda értékes adatait, amelyek fontosak a naptevékenység földi hatásának, a geomágneses viharoknak az előrejelzése szempontjából. Az űreszközön a napszél vizsgálatát végző, a Földről felvételeket készítő, és a bolygónk által elnyelt, illetve visszavert napsugárzást mérő berendezések üzemelnek. A kisebb autóéval vetekedő méretű DSCOVR tavaly június 27-én kapcsolt biztonsági üzemmódba, miután problémák adódtak a térbeli elhelyezkedésének beállítására szolgáló rendszerrel. Mostanáig eltartott, amíg a NASA és a NOAA szakemberei olyan szoftveres javítást dolgoztak ki és sugároztak fel az űrszonda fedélzeti számítógépére, amely újra lehetővé teszi a normális működését.
A DSCOVR EPIC (Earth Polychromatic Imaging Camera) műszerének március 2-án készített felvétele a Földről, középen a Csendes-óceánnal, illetve Észak- és Dél-Amerikával. A NASA kamrája 10 kölönböző ibolyántúli, látható és infravörös hullámhosszon érzékeny. (Kép: NOAA)
A kiesés idejére a NASA veterán ACE (Advanced Composition Explorer) szondája szolgált helyettesítő adatokkal, amely szintén az L1 pont környezetében üzemel, és még 1997-ben indították. Míg a DSCOVR és ACE feladata a Napból érkező töltött részecskék áramlásának vizsgálata, társuk a „környéken”, az európai–amerikai SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) a napkoronáról készít felvételeket. Ez utóbbi adatok is segítik az űridőjárás előrejelzését. Ugyanakkor a SOHO is bőven túlteljesítette már a felbocsátáskor remélt hasznos élettartamár: idén decemberben lesz 25 (!) éve, hogy elindították. Ugyanakkor legalább 2024-ig még jó lenne, ha mindannyian kitartanának. Az ACE és a DSCOVR feladatainak folytatására a NOAA a Space Weather Follow-On nevű küldetést tervezi az L1 Lagrange-ponthoz. A SOHO napkorona-vizsgálatait a GOES-U geostacionárius meteorológiai műholdon elhelyezendő műszer venné át, de az is csak 2024-ben állhat pályára.
Kapcsolódó cikkek:
DSCOVR: végül repül
Kék üveggolyó – újratöltve
Amerika napfogyatkozása az űrből
Tíz éve indult a SOHO
Megjelent az ESA Bulletin 163. száma
Öregedő űridőjárás-jelző szonda
Amerikai napfizikai űrtervek
MEGFEJTÉS: Lagrange-pontok
Egy távközlési műholdon potyautasként működő tudományos műszer segít feltárni az ionoszféra vártnál is dinamikusabb viselkedését.
