Célkeresztben a napkorona

Új koronagráf figyeli a Napot az amerikai GOES-19 geopstacionárius meteorológiai műhold fedélzetéről.

A berendezés feladata közvetlen megfigyelési adatok gyűjtése a Napról, ezzel az űridőjárás operatív előrejelzésének segítése.

A júniusban GOES-U néven pályára állított legújabb, azóta a 19-es sorszámmal ellátott GOES (Geostacionary Operational Environmental Satellite) műhold. (Fantáziakép: Lockheed Martin / NOAA)

Bár a GOES-19 elsősorban magát a Földet figyeli számos, az időjárás előrejelzéséhez alapvető fontosságú adatokat szolgáltató berendezésével, felkerült rá egy a Napot vizsgáló műszeregyüttes is. A központi csillagunk felé néző platform tartalmaz röntgen- és ultraibolya tartományokban érzékeny képalkotó berendezést és a CCOR-1 (Compact Coronagraph-1) nevű koronagráfot is. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Ügynöksége (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA), a GOES műholdrendszer üzemeltetője nemrég osztotta meg a nyilvánossággal a CCOR-1 első felvételeit a napkoronáról. A koronagráfok működésének lényege, hogy kitakarják a Nap fényes központi részét, a fotoszférát, így detektálhatóvá téve a kiterjedt napkoronából érkező fényt. A teljes napfogyatkozások egyfajta „természetes koronagráfként” is felfoghatók, de azt is mondhatjuk, hogy a korongráfokkal valójában állandóan mesterséges napfogyatkozást idéznek elő.

A GOES-19 időjárási műhold fedélzetén repülő CCOR-1 koronagráf egyik első felvétele a napkoronáról, szeptember 29-éről. A kép egy hosszabb animáció része, amelyen egy koronakidobódás (coronal mass ejection, CME) fejlődését követhetjük nyomon. (Forrás: NOAA)

Bár koronagráfokat régóta használnak a Nap megfigyelésére a földi obszervatóriumokban is, a légkör fölé, az űrbe telepített berendezések esetében a jó képalkotás – a légköri fényszóródástól megszabadulva – könnyebben kivitelezhető. A CCOR-1 egy esetleges jövőbeli hiány pótlására készült, amely a veterán amerikai–európai SOHO (Solar Heliospheric Observatory) kiesésével most már bármikor várható. A SOHO a Föld és a Nap között, a Földtől mintegy másfél millió km-es távolságban elhelyezkedő L₁ Lagrange-pontban működik, ahonnan folyamatosan szemmel tudja tartani a csillagot. A SOHO még 1995 (!) végén indult, sokszorosan túlélte eredetileg 2 évesre tervezett élettartamát. Koronagráfja, a LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronagraph) nem csak a napkoronáról készített képeiről, de a Nap közelébe jutó ún. napsúroló üstökösök felfedezéséről és megfigyeléséről is nevezetes (felfedezéseinek száma mostanra már meghaladta az 5000-et). Bármennyire is hasznos az űridőjárás kutatásához a LASCO, eredetileg tudományos kutatásra, és nem szolgálati célokra fejlesztették, mint az új CCOR-1-et. A NOAA viszont ezeknek a méréseknek a beépítésével adja majd ki rendszeres, hivatalos űridőjárás-előrejelzéseit.

Hamarosan lesz egyébként CCOR-2 is, már csak azért is, mert a geostacinárius pályán keringő műhold elől a Föld félévente egyszer egy időre, minden nap-éj egyenlőség környékén eltakarja a Napot, a koronával együtt. A következő koronagráf tehát az L₁ Lagrange-pontba kerül majd, a várhatóan a jövő év folyamán, a SOHO pótlására (is) induló SWFO-L1 (Space Weather Follow-On Lagrange 1) küldetés részeként.

Az SWFO-L1 szonda. (Fantáziakép: NOAA)

A CCOR-1 adatai a GOES-19 műhold teljes beüzemelését követően, várhatóan 2025 februárjáról nyilvánosan is elérhetők lesznek NOAA űridőjárás-előrejelző központján (Space Weather Prediction Center) keresztül. Az űridőjárás és a Nap folyamatos megfigyelése döntő jelentőségű modern technológiai civilizációnk számára. A bejövő napsugárzás és a Föld környezetét elérő nagy energiájú töltött részecskék, valamint az ebből eredő geomágneses viharok zavaró hatással lehetnek a műholdjainkra, a rádiós kommunikációra és a műholdas navigációs rendszerek jeleire. Az űridőjárás még az űrállomások fedélzetén végzett emberi tevékenységet is befolyásolhatja. Az űridőjárási megfigyelésének természetesen nemzetbiztonsági vonatkozása is van.

Nem kizárólag a SOHO és a GOES-19 visz magával a Nap megfigyelésére szánt koronagráfot, a 2023-ban indított indiai Aditja-L1 (Aditya L1) is fel van szerelve ilyen műszerrel. Az Európai Űrügynökség rövidesen, idén november vége felé felbocsátandó, a Napot is megfigyelő Proba-3 műholdja (pontosabban műholdpárosa) pedig kipróbálja majd azt az újszerű megoldást, amikor a kitakarást biztosító tárgy nem magához az űreszközhöz van rögzítve, hanem önálló műholdként, pontosan koreografált kötelékben repül vele.

Kapcsolódó cikkek:
GOES-U
A SOHO negyedszázada
Négyezer üstökös
Indiai űreszköz a Nap kutatására
Mesterséges napfogyatkozás

Kapcsolódó linkek:
Megkezdte működését a GOES-19 koronagráfja (Sky & Telescope)